11. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Sajnos a hétvége nagyon gyorsan eltelt. Azon kaptuk magunkat, hogy vasárnap van, és ideje hazaindulnunk!

Gyorsan bepakoltam a bőröndömbe, majd átsiettem Andi szobájába megnézni, hogy áll a pakolással.

-         Szia! – dugtam be a fejem az ajtón.

-         Szia! – mosolygott rám.

-         Egyedül vagy? Zavarok? – léptem be a szobába.

-         Te sosem zavarsz! – lépett közelebb hozzám. – Igen egyedül vagyok, mert Szandra levitte a cuccait.

-         Akkor most nem zavar senki! – vigyorogtam kajánul.

-         Neked meg min jár az eszed?

-         Nem is tudom…. – játszadoztam kósza tincseivel, majd gyengéden megcsókoltam. Lassan eldőltünk az ágyon, és kezdett a helyzet egyre forróbbá válni.

-         Andi Hyukie feljött, hogy segít…- lépett be a szobába drága barátnőm. – sen! – Andival hirtelen szétrebbentünk.

-         Mi folyik itt fiatalok? – lépett be Hyukie is a szobába.

-         Semmi! – válaszoltuk egyszerre.

-         Na persze! Én nem így veszem észre! Ti hancúrozni akartatok!

-         Na jól van Hyukie! Menjünk inkább, és hagyjuk őket békén. – állt elé Szandra.

-         De én még….

-         Semmi de! Nyomás kifelé! – tolta ki a szobából Hyukie-t. – Bocsánat! – fordult vissza Szandra, majd becsukta az ajtót.

-         Ideje mennünk! – fordultam Andi felé.

-         De én nem akarok! Itt minden olyan meseszerű!

-         Én sem akarok elmenni, de majd otthon is mindent meseszerűvé varázsolok!

-         De aranyos vagy! – csókolt meg. – Köszönöm!

Levittük a csomagokat, bepakoltunk a kocsiba, és elindultunk haza. Ez a kis kiruccanás mindenkinek jót tett, főleg nekem és Andinak. Rájöttem, hogy nélküle nem tudok élni.

Andi szemszöge:

Amikor hazaértünk, kipakoltuk a csomagjainkat, elbúcsúztunk a fiúktól, majd bementünk a házba. Automatikusan mindketten a kanapéra dőltünk.

-         Ki kellene pakolni a bőröndökből, de nincs erőm! – szólalt meg Szandra.

-         Bezzeg ha Hyukie-ról lenne szó, már ugranál is!

-         Nem is igaz! – ült fel a kanapén. – Talán csak egy kicsit! – nevette el magát. – De te csak mesélj szépen, mit történt veletek? Együtt vagytok? Milyen volt? Jól csókol? Mindent tudni akarok!!

-         Milyen kíváncsi lettél!

-         Igen az vagyok! Na mesélj!!!!

Elmeséltem neki mindent! Vagy 2 órán keresztül beszélgettünk. Miután kibeszéltünk mindent, felmentünk a szobáinkba, és kipakoltuk a csomagjainkat. Este hulla fáradtan zuhantam be az ágyamba. Szinte rögtön el is aludtam. Másnap reggel nehezen indultam a suliba, nagyon nem akartam.

A hét további része izgalmak nélkül telt. Minden este beszéltem Wookie-val, volt olyan is, hogy találkozni is tudtunk.

Egyik délután épp a nappaliba ültünk, amikor valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót. A fiúk voltak azok.

-         Wookiee! – ugrottam a nyakába.

-         Neked is szia Andi! – szólaltak meg a többiek!

-         Bocsánat fiúk! Sziasztok!

-         Semmi gond! – mosolygott Hae.

-         Ezek a mai fiatalok! – szólalt meg Hyukie.

-         Szegény öreg! – dugtam ki a nyelvem.

-         Sziasztok fiúk! – ölelt meg mindenkit Szandra is. – Mi járatban?

-         Szeretnénk, ha velünk tartanátok a koncertünkre! SS4 in Seoul! – vázolta a helyzetet Teuk.

-         Jól hangzik! – szólaltunk meg egyszerre.

-         Akkor öltözzetek fel, és indulunk! – adta ki az utasítást Kyu.

Fél óra alatt sikerült elkészülnünk. Beültünk a kocsiba, és már indultunk is a koncert helyszínére. VIP jegyet kaptunk, így mindenhova bejuthattunk. Megnéztük a főpróbát, majd elfoglaltuk a helyünket. 10 perc várakozás után el is kezdődött a koncert.

A fiúk hatalmas műsort adtak. Fergeteges volt a hangulat. Végigtomboltuk az egészet. A koncert felénél jöttek a solo-k. Végre Wookie-ra került a sor. Hallgasd! Olyan sexy volt a színpadon, ahogy énekelt. Egyszer csak megjelent a partnere. Ahogy egymást tapogatták, engem elöntött a féltékenység. Tudom, hogy csak egy tánc, de nem tehetek róla féltékeny lettem. Valószínűleg látszott is rajtam, mert Szandra odahajolt hozzám.

-         Minden rendben van? – kérdezte.

-         Igen! Persze! – erőltettem magamra egy műmosolyt.

A koncert után bementünk az öltözőbe. Ahogy beléptem az ajtón, megláttam, hogy Wookie a táncpartnerével beszélget. Látszólag remekül elvoltak, mert észre sem vette, hogy beléptem a szobába. Ismét elöntött a féltékenység, így megfordultam, és kirohantam a folyosóra. Leültem a lépcsőre, és sírni kezdtem.

Pár perccel később valaki megfogta a vállamat. Hátranéztem, Wookie volt az. Gyorsan felálltam, és letöröltem a könnyeimet.

-         Andi te sírtál? – kérdezte.

-         Nem! – sütöttem le a szemem.

-         Mi a baj?

-         Semmi!

-         Nem hiszek neked! Látom, hogy valami bajod van!

-         Tudod mi a bajom? Az, hogy látszólag remekül elvoltál a kis táncpartnereddel. Engem észre sem vettél!

-         Te butus! Én csak megköszöntem neki, hogy elfogadta a felkérést! Még rólad is meséltem neki!

-         Tényleg? – néztem rá kérdőn.

-         Igen! Még szép, hogy mesélek neki a barátnőmről!

-         Bocsánat, csak azt hittem, hogy elveszítelek! Nem akarlak elveszíteni! – gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-         Butus! – törölte le a könnycseppet az arcomról. – Nekem te vagy a legfontosabb. Nem fogsz elveszíteni! Szeretlek!

-         Én is szeretlek! – csókoltam meg.

Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy Wookie az igazi nekem. Miután megbeszéltünk mindent, ölelkezve mentünk vissza a többiekhez.

10. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Reggel korán keltem. Andi még édesen szuszogott mellettem. Felejthetetlen éjszaka volt, jobbat sosem kívánhattam volna. Szépen lassan kiszálltam mellőle az ágyból, majd lementem meginni egy pohár tejet. Ahogy elhaladtam a nappali mellett, észrevettem, hogy valaki a kanapén alszik. Szandra volt az. Szegény, ő teljesen kiment a fejünkből, és a kanapén kellett aludnia. Csendben továbbosontam a konyhába. Leültem az asztalhoz, és megittam a tejet. Mivel senki nem kelt még fel, eldöntöttem, hogy ma én készítem el a reggelit. Szépen lassan nekiláttam a munkának.

-         Jóóóóóóóóó reggelt Wookie! – lépett be az ajtón Hyukie.

-         Psszt! Hyukie maradj csendben! – szóltam rá.

-         De miért? – nézett rám meglepetten.

-         Mert Szandra a kanapén alszik! Azért!

-         Hoppá! – tette szája elé a kezét. – Remélem nem kelt fel!

Gyorsan kinéztünk, de Szandra még mindig aludt.

-         De édesen alszik! – szólalt meg Hyukie.

-         Csak nem tetszik neked? – kérdeztem.

-         Nem! Dehogy!! Honnan veszed? – mentegetőzött.

-         Persze!

-         Na de miért is alszik Szandra a kanapén, amikor ott a szobájuk? – terelte a témát Hyukie.

-         Hát az úgy volt, hogy izé…khm…hát én, khm…és Andi, mi szóval….khm…

-         Lefeküdtetek egymással? – kiáltotta el magát.

-         Ne kiabálj! – kiáltottam rá.

-         Te is kiabálsz!

-         Jó reggelt fiúk! – lépett be Szandra a szobába.

-         Ne haragudj, hogy felébresztettünk! – kértünk tőle bocsánatot.

-         Semmi baj! – lépett a hűtőhöz, majd öntött magának egy pohár tejet.

-         Szóval akkor most lefeküdtél Andival? – kérdezte Hyukie, Szandra pedig ahogy meghallotta ezt a kérdést fuldokolni kezdett, mivel sikeresen félrenyelte a tejet.

-         Hogy mi?? – nézett rám kikerekedett szemekkel Szandra.

-         Lefeküdtem Andival! – válaszoltam, de közben hátráltam, nehogy valami baj történjen.

-         Szóval ezért volt bezárva az ajtó! – elmélkedett Szandra.

-         És milyen volt? – érdeklődött Hyukie.

-         Hyukie! – szólt rá Szandra. – Nem illik ilyet kérdezni!

-         Jól van na!

Miután kitárgyaltuk a témát. Elkészítettük a reggelit, majd felmentem felkelteni Andit.

Andi szemszöge:

Reggel arra ébredtem, hogy valaki gyengéden puszilgat, és simogat. Kinyitottam a szemem, és megláttam Wookie édes arcát.

-         Jó reggelt Napfény! – nézett rám mosolygós szemeivel.

-         Jó reggelt! – húztam le magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.

-         Gyere reggelizni!

-         De én nem akarok! Veled akarok lenni!

-         Én is, de majd reggeli után bepótoljuk! – nézett rám sunyin.

-         Te kis perverz! – löktem meg.

Lementünk reggelizni. Szandra és Hyukie nagyon furcsán néztek rám. Lehet, hogy tudják mi történt az éjjel!? Jobb lesz ha megkérdezem tőlük reggeli után.

Befejeztük a reggelit, én és Szandra felmentünk a szobába.

-         Andi mi ez a jókedv? Csak nem történt valami? – kérdezte gyanakvón.

-         Semmi sem történt!

-         Nekem mást csiripeltek a verebek! – dugta ki rám a nyelvét.

-         Honnan tudod?

-         Wookie elmondta nekem és Hyukie-nak!

-         Na ezért még számolok vele!

-         De csak egyet mondj! Milyen volt?

-         Szandraaaa!! – takartam el az arcom.

-         Naaaa!!

-         Egyszerűen csodálatos!! – válaszoltam, mire mindketten elnevettük magunkat.

-         Csajok bejöhetek? – kérdezte Wookie az ajtóban.

-         Persze! Én már megyek is! – válaszolt barátnőm. – Hagyom az ifjú gerlepárt, had turbékoljanak! Sziasztok!

-         Szia! – köszöntünk.

-         Hol is hagytuk abba reggeli előtt? – simogatta meg derekam Wookie.

-         Nem is tudom, de….- a mondatot nem tudtam befejezni, mert hirtelen rátapadt ajkaimra.  

9. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Reggel vidáman ébredtem. Lementem a nappaliba, ahol a többiek már a reggelire várakoztak, amit ma a mi Yesung-unk készít.

-         Jó reggelt! – ugrándoztam le a lépcsőn.

-         Jó reggelt! – üdvözöltek a többiek.

-         Mi ez a jó kedv? – érdeklődött Sungmin.

-         Semmi! – mosolyogtam. – Csak jól aludtam az éjjel!

-         Reggelii! – szólt ki a nappaliba Yesung.

Leültünk reggelizni, de ekkor feltűnt valami. Andi és Szandra nem volt sehol.

-         Lányok hol vannak? – kérdeztem.

-         Szerintem még alszanak! – nézett rám Teuk.

-         Na majd én felébresztem őket! – állt fel Hyukie az asztaltól.

-         Várj Hyukie! Megyek, segítek neked! – követte Hae.

-         De fiúk azért óvatosak legyetek! – szólt utánuk Kangin.

-         Ne aggódj Kangin! Mindig azok vagyunk! – kacsintott Hyukie.

-         Mára mi a terv? – érdeklődött Siwon.

-         Fürdééés! – kiáltotta el magát Shindong.

-         Este pedig el kellene menni egy jó buliba! – dobta fel az ötletet Teuk.

-         Jó ötlet! – helyeselt Siwon.

-         Én nem megyek sehova! – szólalt meg Kyu. –Egész nap játszani fogok az új játékommal.

-         Még ide is képes vagy elhozni? – néztem rá értetlenül.

-         Még szép! Nélküle az életem értelmetlen!

-         Felejtsd el maknae! Ma nem fogsz játszani! Megtiltom! – nézett rá szúrós szemekkel Teuk.

-         Nem ér, hogy én vagyok a legkisebb! – durcáskodott Kyu.

-         Már igazán hozzászokhattál volna! – ütögette meg vállát Siwon.

Pár pillanattal később kiabálásra, és ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.

-         Lee Hyukjae, és Lee Donghae! – hallottuk meg a lányok hangját. – Jobb, ha elkezdtek futni az életetekért!

Ekkor megjelent az előbb említett két személy, akik hasukat fogták a nevetéstől.

-         Mit csináltatok? – érdeklődtem.

-         Mih..mi neeh…nem csináltunk seh..semmit! – nevetett Hyukie.

-         Szóval itt vagytok! – jött le Szandra. – Mégis mit képzeltek magatokról? Így kell felébreszteni? Hm?

-         Jobb, ha nem kerültök a kezeim közé! – jött le Andi is, a fiúk pedig az étkező másik végébe futottak.

-         De mégis mit csináltak? – érdeklődött Kangin.

-         Nem látod? – mutatott magára a két lány. Ekkor vettük észre, hogy csurom vizes a ruhájuk.

-         Fiúk! – kuncogott Teuk. – Kérjetek elnézést!

-         Bocsánat lányok! – mondták egyszerre, de még mindig szakadtak a nevetéstől.

Andi szemszöge:

Felmentünk a szobánkba, hogy megszárítkozzunk, és átöltözzünk. Majd lementünk, és elfogyasztottuk a reggelinket. Reggeli után kimentünk a partra. Az egész napot kint töltöttük, nagyon jól szórakoztunk.

Este a többiek elmentek egy közeli helyre bulizni, de én inkább otthon maradtam. Wookie meg olyan kedves volt, hogy otthon maradt velem. Betettünk egy dvd-t, pattogtattunk kukoricát, és leültünk filmet nézni. Nem igazán kötött le a film, ezért megfogtam egy párnát, és megütöttem vele Wookie-t.

-         Ezt most miért kaptam? – nézett rám meglepetten.

-         Mert unatkozom! – dugtam ki a nyelvem rá.

-         Na várj! Ezt még megjárod! – fogott meg egy párnát, és elkezdődött a párnacsata.

Wookie egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt, eldobta a párnát, és elkezdett csikizni.

-         Ha…hagyd abba! – nevettem.

Nem kellett sokat könyörögnöm, mert abbahagyta. Mélyen a szemembe nézett, és én rögtön elvesztem azokban a gyönyörű barna szemeiben. Éreztem, hogy arcom vörösödni kezd. Elmosolyodott, majd ajkaival egyre közeledett ajkaim felé. Becsuktam a szemem, és vártam. Pár pillanattal később megéreztem édes ajkait ajkamon. Gyengéden csókolt, közben pedig oldalam simogatta. Először gyengéden csókolt, majd kezdett egyre szenvedélyesebb lenni. Pólóm alá nyúlt, és így folytatta tovább oldalam simogatását. De hirtelen megállt.

-         Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém! – kért bocsánatot.

-         Ne kérj bocsánatot! – húztam le magamhoz, hogy újra megcsókolhassam.

-         Ha most nem hagyom abba, nem fogok tudni neked ellenállni!

-         Ne akarj ellenállni!

Nem is kellett mást mondanom, mert hirtelen újra ajkaimra tapadt. Ott csókolt, ahol ért. Felkapott az ölébe, és felvitt a szobámba. Lassan letett az ágyra, majd felém feküdt. Lassan, de annál szenvedélyesebben lettünk egymásé, édes szavakat suttogva egymásnak. Felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Ilyet még életemben nem éreztem. Minden olyan mesebeli volt, és tökéletes. Miután mindkettőnket elért a gyönyör, lihegve feküdtünk egymás mellett, arra várva, hogy légzésünk újra egyenletes legyen. Mellkasára tettem fejem, és szíve dobogását hallgatva merültem el az álmok világába. 

8. fejezet

Ryeowook szemszöge:

-         Na beleegyezett? – lépett mellém Sungmin miután letettem a telefont.

-         Igen! – mosolyogtam.

-         Ez remek! – állt fel a kanapéról Teuk. – Na, de készülődjünk mi is! – utasított minket.

Azzal mindenki elindult a szobájába készülődni.

Andi szemszöge:

-         Mit kérdezett? – kérdezte barátnőm már-már idegesen.

-         Azt kérdezte, hogy…hogy elmennénk-e velük a tengerpartra!

-         És te mit mondtál?

-         Azt, hogy igen! – mosolyogtam.

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikított barátnőm. 

-         Igen én is így éreztem, amikor megkérdezte!

-         És mikor indulunk?

-         1 óra múlva! – ahogy ezt kimondtam barátnőmmel hirtelen egymásra néztünk. Nem kellett semmit mondanunk, mert tudtuk mire gondol a másik. Arra, hogy ha nem kezdünk el rögtön pakolni, akkor sosem leszünk kész.

-         Nyomás! – szólalt meg barátnőm.

Mindketten felsiettünk az emeletre, és gyors pakolásba kezdtünk. Szinte mindent elraktam, amit a szekrényemben találtam. Nagyon izgatott voltam, hogy végre eljutok a tengerhez. Örültem, hogy a fiúk gondoltak ránk, és velük együtt mehetünk.

1 órával később meghallottam, hogy csengetnek. Szandra gyorsan ajtót nyitott, és beengedte a fiúkat.

-         Sziasztok! – mentem le hozzájuk.

-         Szia Andi!

-         Készen vagytok? – kérdezte Kangin.

-         Igen! – válaszoltuk egyszerre.

-         Nos akkor induljunk! – állt fel Teuk.

A fiúk segítettek kipakolni a cuccainkat. 3 autóval mentünk. Az első autóban ült Kyu, Shindong, Siwon, Kangin, és Teuk. A második autóban ültem én, Wookie,

Sungmin, Hae, és Yesung. A harmadik autóban pedig Szandra és Hyukie ült, na meg persze egy halom táska. Közel 2 óra utazás után megérkeztünk. Szerencsére a ház, amit a fiúk béreltek pár méterre volt a tengertől.

Én Szandrával kerültem egy szobába. Felvittük a csomagjainkat, majd eldőltünk az ágyon.

-         Itt minden olyan szép! – szólalt meg barátnőm.

-         Igen! Meseszép! – néztem körbe.

-         Lányok! – jött be a szobába Hyukie. – Jön valaki fürdeni?

-         Én igen! – ugrott fel az ágyról Szandra.

-         Te Andi?

-         Én is mindjárt megyek.

-         Rendben! Várunk! – mosolygott rám.

Lementünk a partra, mondanom sem kell még a lélegzetem is elakadt. Nem csak a táj szépségétől, hanem a fiúk izmos felsőtestétől is. De nem csak én voltam így, hanem drága barátnőm is, aki tátott szájjal nézett Hyukie-ra.

-         Csukd be a szád, mert belerepül a légy! – súgtam neki.

-         Ajj már Dongsaeng! – nézett rám.

-         Tetszik mi? – húztam az idegeit.

-         Nem! – válaszolt, de láttam rajta, hogy elpirul.

-         Persze, persze!

-         Na jó! Hagyj békén! – dugta ki rám a nyelvét. – Menjünk inkább fürdeni!

Az egész délutánt a vízben töltöttük. Vacsora után kiültem gyönyörködni a naplementében. Arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam. Hátranéztem, és megláttam Wookie édes mosolyát.

-         Nincs kedved sétálni? – kérdezte édesen.

-         De mehetünk! – álltam fel.

-         Jól érzed itt magad? – kérdezte.

-         Igen! Csodálatos ez a hely!

-         Ennek örülök!

Csendben sétáltunk tovább. Egyszer csak megéreztem Wookie ujjait az enyémek köré fonódni. Tenyerem izzadni kezdett, szívem gyorsabban vert a kelleténél, gyomromban ezernyi pillangó repkedett. Csendben sétáltunk tovább. A házhoz érve velem szembe állt, és gyengéden megpuszilta arcomat.

-         Jó éjszakát! – suttogta.

-         Neked is!

Teljesen elgyengülve mentem fel a szobámba. Csak egyetlen dolgon járt az eszem. „Most tényleg beleszerettem Kim Ryeowookba? Vajon ő mit érezhet?” 

7. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Este fellépésünk lesz, és úgy gondoltuk elhívjuk magunkkal a lányokat is.  Délután 4 körül el is indultunk hozzájuk. Amikor megérkeztünk becsengettünk, és vártuk, hogy valaki ajtót nyisson. Kinyílt az ajtó, és megláttuk a lányokat. Amikor rájuk néztem, nem tudtam mit mondani, jóízűen elkezdtem nevetni. Mindketten csupa liszt voltak. Olyan aranyosan álltak az ajtóban.

-         Ti meg mit csináltatok? – kérdezte Kyu.

-         Sütöttünk! – válaszolt Szandra.

-         De így? – nevetett Shindong.

-         Gond? – kérdezte Andi.

-         Nekünk nem! – nevetett Teuk.

Bementünk a nappaliba, a lányok pedig gyorsan rendbe szedték magukat és a konyhát.

-         Kértek sütit? – léptek be a nappaliba, egy nagy tálca süteménnyel.

-         Igen!

A süti nagyon finom volt. Meg tudtam volna belőle enni egy hatalmas tálcával.

-         Hova készültök ilyen elegánsan? – nézett körbe Andi.

-         Fellépésünk lesz! – válaszoltam.

-         És azt szeretnénk, ha ti is velünk tartanátok! – folytatta Hyukie.

-         Mi? – lepődött meg Szandra.

-         Igen! – helyeselt Hae. – Van kedvetek hozzá?

-         Naná! – emelte fel kezét Andi.

-         Menjetek, öltözzetek fel, mi addig megvárunk titeket! – utasította őket Siwon.

Andi szemszöge:

Gyorsan felsiettünk az emeletre, majd nekiálltam készülődni.

-         Andiiii te mit veszel fel? – rohant át hozzám barátnőm.

-         Én szoknyára gondoltam. – fordultam felé.

-         Akkor én is azt veszek fel! – azzal kiment a szobámból.

10 perccel később szinte egyszerre léptünk ki a szobáinkból. Mindketten szoknyát viseltünk hozzá illő felsővel, és szandállal.

-         Csini vagy! – nézett rám Szandra.

-         Te is! – mosolyogtam.

-         Tuti leveszed a lábáról Wookie-t!

-         Hülye! – pirultam el. – Nem is!

-         De igen! – dugta ki rám a nyelvét, majd lesiettet a fiúkhoz.

-         Nagyon csinosak vagytok! – bókoltak a fiúk.

-         Köszönjük! – mosolyogtunk.

-         Nos hölgyeim! Indulhatunk?

-         Igen!

Wookie és Sungmin mellém állt, hogy beléjük tudjak karolni. Még Szandra két oldalán Hyukie és Hae állt.

A fellépés nagyon jó volt. A fiúk először a From U című számot, majd a Sexy, Free & Single című dalt adták elő. Ráadásként pedig a SPY következett. Nagyon jól éreztük magunkat. A többi fellépő is kitett magáért. Felejthetetlen volt ez az este.

A fellépés után még beültünk egy bárba meginni valamit, majd a fiúk hazakísértek minket.

Fáradtan estem be az ágyba, és szinte rögtön elaludtam.

A következő hét sűrűnek ígérkezett, bár igaz, hogy csak csütörtökig volt tanítás, aminek Szandrával nagyon is örültünk. Úgy terveztük, hogy kipihenjük magunkat. A fiúkkal sajnos egész héten nem találkoztunk, ami egy kicsit bántott. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fognak hiányozni.

Ma volt az utolsó nap az egyetemen. A nappaliban néztük a tv-t, amikor megcsörrent a telefonom.

-         Haló? – szóltam bele. – Szia! Nem, már nem! I..igen! Re..endben! Szia! – tettem le a telefont.

-         Andi! Minden rendben? – nézett rám barátnőm aggódva.

-         I..igen! – válaszoltam.

-         Ki volt az?

-         Wo..Wookie! – dadogtam.

-         És mit szeretett volna?? – hallottam hangján, hogy kezd ideges lenni.

-         Azt kérdezte, hogy…….

6. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Andival kimentünk a konyhába, had aludjanak nyugodtan a többiek. De most mégis hogyan megyünk haza. Én egyedül nem tudom őket hazavinni. Persze nekik kényelmes.

-         Olyan aranyosan alszanak! – szólalt meg Andi.

-         Igen! – ültem le egy székre.

-         Kérsz valamit inni? – keresgélt a hűtőben.

-         Igen! Kérek!

-         Esetleg valami mást? – tette le elém az italom.

-         Nem köszönöm! – mosolyogtam. – Most mégis mit csináljunk? – kérdeztem.

-         Szerintem hagyjuk őket aludni! Nem lenne jó, ha felkeltenénk őket! Holnap úgyis szombat van.

-         Rendben, de én most egyedül menjek haza?

-         Nem kell! Te is itt aludhatsz, ha akarsz! – ajánlotta fel.

-         Köszönöm, de nem akarok zavarni! – tiltakoztam.

-         Egyáltalán nem zavarsz. Majd alszol az én szobámba, én pedig átmegyek Szandra szobájába. Szerintem ma már nem fog az ágyában aludni! – mosolyodott el.

-         Rendben! – egyeztem bele.

Megittam az italom, majd elmentünk lefeküdni, aludni. Fáradt voltam, így hamar álomba merültem.

Andi szemszöge:

Reggel arra, keltem, hogy valaki leül mellém az ágyra. Felnéztem, és megláttam barátnőm nyúzott arcát.

-         Jó reggelt! – üdvözöltem.

-         Jó reggelt neked is! – ásított egy nagyot.

-         Na mi van, csak nem kifárasztott a sok pasi? – kérdeztem nevetve.

-         Nem vagy vicces! – hajított felém egy párnát.

-         Lányok! – kopogott be az ajtón Teuk.

-         Igen?

-         Mi elmegyünk haza! Nem akarunk zavarni!

-         Nem is reggeliztek? – kérdeztem.

-         Nem köszönjük! – mosolygott Hae.

-         Akkor mi megyünk! – szólalt meg Kangin.

-         Köszönöm, hogy velem voltatok tegnap este, és vigyáztatok rám! – fordult a fiúk felé Szandra.

-         Ugyan! Semmiség volt az egész! – mosolygott rá Hyukie.

-         Sziasztok lányok! – köszöntek el.

-         Köszönöm a tegnap estét! – fordultam Wookie felé.

-         Semmiség! Örülök, hogy velem vacsoráztál! – ölelt meg. – Még találkozunk! Sziasztok!

-         Sziasztok! – köszöntünk el mi is.

Miután elmentek a fiúk, felmentünk mindketten az emeletre. Lefürödtünk, majd nyugodtan megettük a reggelinket. Az egész délelőttöt a tv előtt töltöttük. Még az ebédünket is a kanapén ettük meg.

-         Nem akarunk valamit sütni? – nézett rám barátnőm.

-         Süthetünk!

Kimentünk a konyhába, majd nekiláttunk a sütésnek.

-         Még nem is kérdeztem, hogy milyen volt a randi? – szólalt meg Szandra.

-         Csodálatos volt! Amúgy meg nem randi volt! – néztem rá.

-         Persze persze!

-         Te csak ne beszélj nekem! Nem én aludtam 9 férfival! – dugtam ki rá a nyelvem.

-         Csak tv-t néztünk, és elaludtunk!

-         Persze persze! És mi van Hyukie-val?

-         Semmi! – vágta rá. - Különben is ne rólam beszéljünk, hanem a te randidról!

-         Nem randi volt, hanem vacsora! – javítottam ki. – Nagyon finomat tud főzni Wookie. Az egész este csodálatos volt. – áradoztam.

-         Itt valaki szerelmes!

-         Nem vagyok szerelmes!

-         Na mindjárt szakad a plafon! – viccelődött barátnőm.

-         Komolyan mondom! – néztem rá szúrós szemekkel.

-         Persze! De, majd ha lesz az esküvőtök, akkor lehetek én a koszorúslány? – kérdezte kiskutya szemekkel.

-         Miről beszélsz te? Agyadra ment Hyukie? – kérdeztem, közben életlenül az arcába dobtam egy adag lisztet.

-         Ezt nem kellett volna! – nézett rám lisztes arccal.

Természetesen nem hagyta magát, így én is csupa liszt lettem. Úgy néztünk ki, mint két hóember. Amikor befejeztük a lisztcsatát, megszólalt a csengő. Kinyitottuk az ajtót. Bárcsak ne tettük volna!

5. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Fél órán keresztül áztattam magam a fürdőkádban. Miután befejeztem a fürdést, kiszálltam a kádból, megtörölköztem, magam köré csavartam a törölközőt, és elindultam a szobámba. Az egész szekrényt átkutattam, de mégsem tudtam kitalálni, mit vegyek fel. Csak álltam a szekrény előtt, és azon gondolkodtam melyik ruha számomra a legideálisabb. Nem akartam öltönyt felvenni, mert abban nem igazán éreztem volna jól magam. Mivel nem volt jobb ötletem, átmentem a szomszéd szobába segítséget kérni.

-         Fiúk! – kopogtam be.

-         Igen? – hallottam bentről.

-         Segítenétek nekem? – kérdeztem belépve a szobába.

-         Miben segíthetünk? – állt fel Hae.

-         Nem tudom, mit vegyek fel a ran…izé vacsorára.

-         Szóval a vacsorára mi? – nézett rám gyanúsan Hyukie. – Na gyere, segítünk!

Pár perc keresgélés után megtalálták a számomra megfelelő ruhákat. Kék farmert vettem fel, és egy fehér inget.

-         Köszönöm a segítséget!

-         Semmiség volt! Na de mi megyünk, mert nekünk is fel kell öltözni! – mosolyogtak rám mindketten.

Háromnegyed 7-kor mindenki a nappaliban várt rám.

-         Na fiúk! Akkor indulhatunk? – kérdezte Teuk.

-         Igen! – válaszoltuk egyszerre.

-         Akkor indulás!

Andi szemszöge:

Amikor kinyitottam az ajtót, teljesen leesett az állam. Három, öltönyös férfi állt az ajtóban. Mindegyiken fekete napszemüveg volt. Kellett pár perc mire feleszméltem, hogy valójában kik is állnak előttem.

-         Jó estét hölgyem! – köszönt Hyukie.

-         Kim Ryeowook küldött minket! – folytatta Hae.

-         Kérem, jöjjön velünk! – utasított Siwon.

-         Rendben! – mosolyogtam. – Szandra elmentem! – kiabáltam be a házba.

-         Ne aggódjon hölgyem! A barátnője biztonságban lesz! A társaink itt maradnak vele, és vigyáznak rá. Nemsokára mi is visszajövünk hozzá! – világosított fel Hyukie.

-         Köszönöm!

Beszálltam az autóba, majd elindultunk. Egy gyönyörű ház előtt álltunk meg.

-         Megérkeztünk hölgyem! – nyitotta ki az ajtót Hae.

-         Köszönöm szépen!

-         Menjen csak be nyugodtan! Ryeowook úr már várja! – nyitotta ki nekem a bejárati ajtót Siwon. – Jó szórakozást!

Ahogy beléptem az ajtón, megpillantottam Wookie-t. Az asztal mellett állt, ami szépen meg volt terítve.

-         Szia! – ölelt meg. – Örülök, hogy itt vagy!

-         Szia! Köszönöm a meghívást!

-         Gyere, ülj le! – húzta ki a széket. – Milyen utad volt?

-         Remek! Nem gondoltam volna, hogy ilyen kíséretem lesz! Köszönöm!

-         Ugyan nincs mit! – mosolyogott.

Nekiálltunk vacsorázni. Nagyon finom volt minden. Tele ettem magam.

-         Nagyon finom volt a vacsora! – mondtam, miközben bekaptam egy adag fagyit.

-         Köszönöm! Ez a fiúk érdeme is! Ők is segítettek nekem!

-         Akkor majd nekik is megköszönöm.

-         Mesélj valamit magadról! – kérlelt Wookie.

-         Mit?

-         Nem tudom! Mit szeretsz? Hobbid?

-         Nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni. Szeretem Japánt, és Koreát. Régen nagyon szerettem focizni, és röplabdázni. Szeretek fotózni, sétálni. És nagyon szeretem a tengert, de sajnos nem tudok úszni! Nagyon szeretek még sütni, de főzni már nem annyira. – nevettem el magam.

-         Szeretsz sütni? – kérdezte.

-         Igen!

-         Akkor majd sütsz nekem valamikor? – nézett rám kiskutya szemekkel.

-         Persze, ha szeretnéd! – mosolyogtam rá.

-         Remek!

A vacsora után még beszélgettünk egy kicsit. Ránéztem az órámra fél 12-t mutatott.

-         Már ennyi idő van? – lepődtem meg.

-         Jó társaságban csak úgy repül az idő! – nevetett Wookie. – Gyere, hazaviszlek!

Beszálltunk az autóba, majd elindultunk haza. Semmi kedvem nem volt hazamenni, annyira jól éreztem magam.

-         Itt is vagyunk! – állt meg Wookie az autóval.

-         Köszönöm szépen ezt a csodás estét! Nagyon jól éreztem magam!

-         Nagyon szívesen! Én is jól éreztem magam!

-         Nincs kedved bejönni? – kérdeztem félénken.

-         De igen van! – derült fel arca. – Amúgy is szólnom kell a többieknek!

Ahogy beléptünk a házba, nagy sötétség fogadott minket. Felkapcsoltam a villanyt. Beléptünk a nappaliba, és nagy meglepetés fogadott minket. A tv ment a többiek pedig édesen aludtak a kanapén. A sok fiú között alig találtam meg drága barátnőmet. De most sem csalódtam benne! Hyukie vállán aludt édesen, mellette pedig Hae feküdt. Megfogtam Wookie karját, és csendben kisétáltunk a konyhába.