11. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Sajnos a hétvége nagyon gyorsan eltelt. Azon kaptuk magunkat, hogy vasárnap van, és ideje hazaindulnunk!

Gyorsan bepakoltam a bőröndömbe, majd átsiettem Andi szobájába megnézni, hogy áll a pakolással.

-         Szia! – dugtam be a fejem az ajtón.

-         Szia! – mosolygott rám.

-         Egyedül vagy? Zavarok? – léptem be a szobába.

-         Te sosem zavarsz! – lépett közelebb hozzám. – Igen egyedül vagyok, mert Szandra levitte a cuccait.

-         Akkor most nem zavar senki! – vigyorogtam kajánul.

-         Neked meg min jár az eszed?

-         Nem is tudom…. – játszadoztam kósza tincseivel, majd gyengéden megcsókoltam. Lassan eldőltünk az ágyon, és kezdett a helyzet egyre forróbbá válni.

-         Andi Hyukie feljött, hogy segít…- lépett be a szobába drága barátnőm. – sen! – Andival hirtelen szétrebbentünk.

-         Mi folyik itt fiatalok? – lépett be Hyukie is a szobába.

-         Semmi! – válaszoltuk egyszerre.

-         Na persze! Én nem így veszem észre! Ti hancúrozni akartatok!

-         Na jól van Hyukie! Menjünk inkább, és hagyjuk őket békén. – állt elé Szandra.

-         De én még….

-         Semmi de! Nyomás kifelé! – tolta ki a szobából Hyukie-t. – Bocsánat! – fordult vissza Szandra, majd becsukta az ajtót.

-         Ideje mennünk! – fordultam Andi felé.

-         De én nem akarok! Itt minden olyan meseszerű!

-         Én sem akarok elmenni, de majd otthon is mindent meseszerűvé varázsolok!

-         De aranyos vagy! – csókolt meg. – Köszönöm!

Levittük a csomagokat, bepakoltunk a kocsiba, és elindultunk haza. Ez a kis kiruccanás mindenkinek jót tett, főleg nekem és Andinak. Rájöttem, hogy nélküle nem tudok élni.

Andi szemszöge:

Amikor hazaértünk, kipakoltuk a csomagjainkat, elbúcsúztunk a fiúktól, majd bementünk a házba. Automatikusan mindketten a kanapéra dőltünk.

-         Ki kellene pakolni a bőröndökből, de nincs erőm! – szólalt meg Szandra.

-         Bezzeg ha Hyukie-ról lenne szó, már ugranál is!

-         Nem is igaz! – ült fel a kanapén. – Talán csak egy kicsit! – nevette el magát. – De te csak mesélj szépen, mit történt veletek? Együtt vagytok? Milyen volt? Jól csókol? Mindent tudni akarok!!

-         Milyen kíváncsi lettél!

-         Igen az vagyok! Na mesélj!!!!

Elmeséltem neki mindent! Vagy 2 órán keresztül beszélgettünk. Miután kibeszéltünk mindent, felmentünk a szobáinkba, és kipakoltuk a csomagjainkat. Este hulla fáradtan zuhantam be az ágyamba. Szinte rögtön el is aludtam. Másnap reggel nehezen indultam a suliba, nagyon nem akartam.

A hét további része izgalmak nélkül telt. Minden este beszéltem Wookie-val, volt olyan is, hogy találkozni is tudtunk.

Egyik délután épp a nappaliba ültünk, amikor valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót. A fiúk voltak azok.

-         Wookiee! – ugrottam a nyakába.

-         Neked is szia Andi! – szólaltak meg a többiek!

-         Bocsánat fiúk! Sziasztok!

-         Semmi gond! – mosolygott Hae.

-         Ezek a mai fiatalok! – szólalt meg Hyukie.

-         Szegény öreg! – dugtam ki a nyelvem.

-         Sziasztok fiúk! – ölelt meg mindenkit Szandra is. – Mi járatban?

-         Szeretnénk, ha velünk tartanátok a koncertünkre! SS4 in Seoul! – vázolta a helyzetet Teuk.

-         Jól hangzik! – szólaltunk meg egyszerre.

-         Akkor öltözzetek fel, és indulunk! – adta ki az utasítást Kyu.

Fél óra alatt sikerült elkészülnünk. Beültünk a kocsiba, és már indultunk is a koncert helyszínére. VIP jegyet kaptunk, így mindenhova bejuthattunk. Megnéztük a főpróbát, majd elfoglaltuk a helyünket. 10 perc várakozás után el is kezdődött a koncert.

A fiúk hatalmas műsort adtak. Fergeteges volt a hangulat. Végigtomboltuk az egészet. A koncert felénél jöttek a solo-k. Végre Wookie-ra került a sor. Hallgasd! Olyan sexy volt a színpadon, ahogy énekelt. Egyszer csak megjelent a partnere. Ahogy egymást tapogatták, engem elöntött a féltékenység. Tudom, hogy csak egy tánc, de nem tehetek róla féltékeny lettem. Valószínűleg látszott is rajtam, mert Szandra odahajolt hozzám.

-         Minden rendben van? – kérdezte.

-         Igen! Persze! – erőltettem magamra egy műmosolyt.

A koncert után bementünk az öltözőbe. Ahogy beléptem az ajtón, megláttam, hogy Wookie a táncpartnerével beszélget. Látszólag remekül elvoltak, mert észre sem vette, hogy beléptem a szobába. Ismét elöntött a féltékenység, így megfordultam, és kirohantam a folyosóra. Leültem a lépcsőre, és sírni kezdtem.

Pár perccel később valaki megfogta a vállamat. Hátranéztem, Wookie volt az. Gyorsan felálltam, és letöröltem a könnyeimet.

-         Andi te sírtál? – kérdezte.

-         Nem! – sütöttem le a szemem.

-         Mi a baj?

-         Semmi!

-         Nem hiszek neked! Látom, hogy valami bajod van!

-         Tudod mi a bajom? Az, hogy látszólag remekül elvoltál a kis táncpartnereddel. Engem észre sem vettél!

-         Te butus! Én csak megköszöntem neki, hogy elfogadta a felkérést! Még rólad is meséltem neki!

-         Tényleg? – néztem rá kérdőn.

-         Igen! Még szép, hogy mesélek neki a barátnőmről!

-         Bocsánat, csak azt hittem, hogy elveszítelek! Nem akarlak elveszíteni! – gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-         Butus! – törölte le a könnycseppet az arcomról. – Nekem te vagy a legfontosabb. Nem fogsz elveszíteni! Szeretlek!

-         Én is szeretlek! – csókoltam meg.

Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy Wookie az igazi nekem. Miután megbeszéltünk mindent, ölelkezve mentünk vissza a többiekhez.