6. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Andival kimentünk a konyhába, had aludjanak nyugodtan a többiek. De most mégis hogyan megyünk haza. Én egyedül nem tudom őket hazavinni. Persze nekik kényelmes.

-         Olyan aranyosan alszanak! – szólalt meg Andi.

-         Igen! – ültem le egy székre.

-         Kérsz valamit inni? – keresgélt a hűtőben.

-         Igen! Kérek!

-         Esetleg valami mást? – tette le elém az italom.

-         Nem köszönöm! – mosolyogtam. – Most mégis mit csináljunk? – kérdeztem.

-         Szerintem hagyjuk őket aludni! Nem lenne jó, ha felkeltenénk őket! Holnap úgyis szombat van.

-         Rendben, de én most egyedül menjek haza?

-         Nem kell! Te is itt aludhatsz, ha akarsz! – ajánlotta fel.

-         Köszönöm, de nem akarok zavarni! – tiltakoztam.

-         Egyáltalán nem zavarsz. Majd alszol az én szobámba, én pedig átmegyek Szandra szobájába. Szerintem ma már nem fog az ágyában aludni! – mosolyodott el.

-         Rendben! – egyeztem bele.

Megittam az italom, majd elmentünk lefeküdni, aludni. Fáradt voltam, így hamar álomba merültem.

Andi szemszöge:

Reggel arra, keltem, hogy valaki leül mellém az ágyra. Felnéztem, és megláttam barátnőm nyúzott arcát.

-         Jó reggelt! – üdvözöltem.

-         Jó reggelt neked is! – ásított egy nagyot.

-         Na mi van, csak nem kifárasztott a sok pasi? – kérdeztem nevetve.

-         Nem vagy vicces! – hajított felém egy párnát.

-         Lányok! – kopogott be az ajtón Teuk.

-         Igen?

-         Mi elmegyünk haza! Nem akarunk zavarni!

-         Nem is reggeliztek? – kérdeztem.

-         Nem köszönjük! – mosolygott Hae.

-         Akkor mi megyünk! – szólalt meg Kangin.

-         Köszönöm, hogy velem voltatok tegnap este, és vigyáztatok rám! – fordult a fiúk felé Szandra.

-         Ugyan! Semmiség volt az egész! – mosolygott rá Hyukie.

-         Sziasztok lányok! – köszöntek el.

-         Köszönöm a tegnap estét! – fordultam Wookie felé.

-         Semmiség! Örülök, hogy velem vacsoráztál! – ölelt meg. – Még találkozunk! Sziasztok!

-         Sziasztok! – köszöntünk el mi is.

Miután elmentek a fiúk, felmentünk mindketten az emeletre. Lefürödtünk, majd nyugodtan megettük a reggelinket. Az egész délelőttöt a tv előtt töltöttük. Még az ebédünket is a kanapén ettük meg.

-         Nem akarunk valamit sütni? – nézett rám barátnőm.

-         Süthetünk!

Kimentünk a konyhába, majd nekiláttunk a sütésnek.

-         Még nem is kérdeztem, hogy milyen volt a randi? – szólalt meg Szandra.

-         Csodálatos volt! Amúgy meg nem randi volt! – néztem rá.

-         Persze persze!

-         Te csak ne beszélj nekem! Nem én aludtam 9 férfival! – dugtam ki rá a nyelvem.

-         Csak tv-t néztünk, és elaludtunk!

-         Persze persze! És mi van Hyukie-val?

-         Semmi! – vágta rá. - Különben is ne rólam beszéljünk, hanem a te randidról!

-         Nem randi volt, hanem vacsora! – javítottam ki. – Nagyon finomat tud főzni Wookie. Az egész este csodálatos volt. – áradoztam.

-         Itt valaki szerelmes!

-         Nem vagyok szerelmes!

-         Na mindjárt szakad a plafon! – viccelődött barátnőm.

-         Komolyan mondom! – néztem rá szúrós szemekkel.

-         Persze! De, majd ha lesz az esküvőtök, akkor lehetek én a koszorúslány? – kérdezte kiskutya szemekkel.

-         Miről beszélsz te? Agyadra ment Hyukie? – kérdeztem, közben életlenül az arcába dobtam egy adag lisztet.

-         Ezt nem kellett volna! – nézett rám lisztes arccal.

Természetesen nem hagyta magát, így én is csupa liszt lettem. Úgy néztünk ki, mint két hóember. Amikor befejeztük a lisztcsatát, megszólalt a csengő. Kinyitottuk az ajtót. Bárcsak ne tettük volna!