13. fejezet

Andi szemszöge:

A következő pár nap elég unalmasan telt. A fiúk is csak néha tudtak átjönni hozzánk, Szandi is ágyhoz volt kötve. Bár a sok ápolásnak köszönhetően, amit Hyukie-tól kapott, egyre jobb lett a lába.

Egyik este épp a konyhában készítettem a vacsorát, amikor megjelentek a fiúk.

-         Hát ti? Mi járatban errefelé?? – érdeklődtem.

-         Kösz, hogy ennyire örülsz nekünk! – nézett rám Wookie.

-         Én nem úgy értettem! – léptem oda hozzá. – Csak azt mondtátok, hogy ma fellépésetek lesz!

-         Igen, de már vége! – válaszolt, de láttam rajta, hogy durcizik.

-         Jaj tudod, hogy neked mindig örülök! – adtam egy csókot ajkaira.

-         Tudom! – csókolt vissza.

-         Ne itt mindenki előtt! – szólt ránk Hyukie.

-         Talán nem tetszik? – néztem rá.

-         Nem!

-         Neked is lehetne barátnőd, ha nem lennél ilyen töketlen! – Szandi szúrós szemekkel nézett rám. Lehet, néha tartanom kellene a számat.

-         Én nem…nem…. – láttam Hyukie-n, hogy kezd vörösödni. Pár percig senki sem szólalt meg.

-         Szóval Szandi, hogy van a lábad? – törte meg a csendet Hae.

-         Köszönöm jól van! – mosolygott.

-         Szeretnék veled beszélni! – suttogta a fülembe Wookie.

-         Rendben! – indultam meg a konyha felé. Wookie követett.

Leültem a konyhapulthoz, majd Wookie-ra néztem.

-         Miről szeretnél velem beszélni?

-         Egy nagyon fontos dologról! – nézett mélyen a szemembe. – Andi!

-         Igen?

-         Azt szeretném kérdezni, hogy……

-         Wookie nyögd már ki kérlek!

-         Eljönnél velem a szüleimhez, hogy be tudjalak mutatni nekik? – nem hittem a fülemnek. Majdnem kicsattantam a boldogságtól.

-         Igen! – öleltem át nyakát.

-         Szeretlek!

Miután megbeszéltünk mindent visszamentünk a többiekhez, akik jól szórakoztak. Csak egy valakin láttam, hogy nincs jó kedve. Hyukie csak ült a kanapén, és nézett maga elé. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú, lehet, hogy megbántottam. Szóltam Wookie-nak, hogy mindjárt jövök, majd odasiettem Hyukie mellé.

-         Beszélhetnénk? – fogtam meg vállát.

-         Igen, persze!

Kimentünk a konyhába.

-         Hyukie! Ne haragudj, azért, amit az előbb mondtam! Én nem akartalak megbántani!

-         Semmi baj! Igazad volt! Egy szerencsétlen, töketlen idióta vagyok!

-         Ne mondj ilyeneket! Ez nem igaz!

-         De igen igaz!

-         Hyukie figyelj! Érthető, ha félsz! De hidd el, ha leülsz vele megbeszélni a dolgokat, akkor minden rendben lesz! Hidd el, hogy Szandi is úgy érez, ahogy te!

-         Nem tudom….de te honnan tudod, hogy róla van szó?

-         Annyira látszik rajtatok, hogy bejöttök egymásnak! Beszélj vele!

-         Rendben! És köszönöm! – ölelt meg.

-         Nincs mit!

Volt vagy éjfél, amikor a fiúk elmentek tőlünk. Elmeséltem mindent Szandinak, és ő is olyan izgatott lett, mint én. Már csak pár nap és indulunk. Már nagyon várom.

Ryeowook szemszöge:

Reggel izgatottan ébredtem, hiszen ma mutatom be a szüleimnek Andit. Összepakoltam a bőröndöm, és már indultam is Andiért. Bepakoltunk a kocsiba, elbúcsúztunk Szanditól, és a szüleim háza felé vettük az irányt. Az autóút közel 3 órás volt.

Láttam Andin, hogy nagyon izgul.

-         Ne izgulj! – szorítottam meg a kezét. – Minden rendben lesz!

-         Rendben! – mosolygott rám.

Miután megérkeztünk, kipakoltuk a csomagjainkat. A szüleim már vártak ránk.

-         Anya, apa! Ő itt a barátnőm, Andi!

-         Örülök, hogy megismerhetem Önöket! – ölelte meg szüleimet Andi.

-         Mi örülünk a találkozásnak.

Édesanyám hatalmas ebéddel várt minket. Nagyon finom volt minden. Ebéd után édesapámmal kiültünk a teraszra, amíg a nők elpakoltak odabent.

Andi szemszöge:

Wookie szülei nagyon kedvesek. Anyukája remekül főz. Látszik kitől tanult meg ilyen jól főzni Wookie.

Ebéd után segítettem rendet rakni a konyhában.

-         Nagyon örülök, hogy végre megismerhettelek! Már sok jót hallottam rólad!

-         Én is örülök! – pirultam el.

-         Tudod, még soha egyetlen barátnőjével sem találkoztunk Wookie-nak.

-         Még nem? – lepődtem meg.

-         Nem! Mindig azt mondta, hogy csak akkor fogja nekünk bemutatni a barátnőjét, ha eljön az ideje.

Nem tudtunk tovább beszélgetni, mert beléptek a fiúk.

Egész nap az járt a fejemben, amit Wookie anyukája mondott. Este, mikor már mindenki a szobájában volt, egyszerűen nem bírtam tovább. Furdalt a kíváncsiság, és meg kellett kérdeznem.

-         Wookie kérdezhetek valamit?

-         Persze!

-         Igaz, hogy sohasem mutattad be egy barátnődet sem a szüleidnek?

-         Igen! Ez így van!

-         De miért?

-         Figyelj Andi! – fogta meg a kezem. – Én már az elején megfogadtam, hogy csak azt a lányt fogom bemutatni a szüleimnek, a nekem az igazi, és a világot jelenti. Nem akartam mindenkit idehozni. Nekem csak egy igazi létezik! És az az egy, te vagy! – könnybe lábadt szemmel hallgattam, amit mond. – Szeretlek Andi! A világon mindennél jobban szeretlek!

-         Én is szeretlek! – csókoltam meg.

Aznap este egymást szorosan ölelve aludtunk el. A világ legboldogabb emberének éreztem magam.