8. fejezet

Ryeowook szemszöge:

-         Na beleegyezett? – lépett mellém Sungmin miután letettem a telefont.

-         Igen! – mosolyogtam.

-         Ez remek! – állt fel a kanapéról Teuk. – Na, de készülődjünk mi is! – utasított minket.

Azzal mindenki elindult a szobájába készülődni.

Andi szemszöge:

-         Mit kérdezett? – kérdezte barátnőm már-már idegesen.

-         Azt kérdezte, hogy…hogy elmennénk-e velük a tengerpartra!

-         És te mit mondtál?

-         Azt, hogy igen! – mosolyogtam.

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – sikított barátnőm. 

-         Igen én is így éreztem, amikor megkérdezte!

-         És mikor indulunk?

-         1 óra múlva! – ahogy ezt kimondtam barátnőmmel hirtelen egymásra néztünk. Nem kellett semmit mondanunk, mert tudtuk mire gondol a másik. Arra, hogy ha nem kezdünk el rögtön pakolni, akkor sosem leszünk kész.

-         Nyomás! – szólalt meg barátnőm.

Mindketten felsiettünk az emeletre, és gyors pakolásba kezdtünk. Szinte mindent elraktam, amit a szekrényemben találtam. Nagyon izgatott voltam, hogy végre eljutok a tengerhez. Örültem, hogy a fiúk gondoltak ránk, és velük együtt mehetünk.

1 órával később meghallottam, hogy csengetnek. Szandra gyorsan ajtót nyitott, és beengedte a fiúkat.

-         Sziasztok! – mentem le hozzájuk.

-         Szia Andi!

-         Készen vagytok? – kérdezte Kangin.

-         Igen! – válaszoltuk egyszerre.

-         Nos akkor induljunk! – állt fel Teuk.

A fiúk segítettek kipakolni a cuccainkat. 3 autóval mentünk. Az első autóban ült Kyu, Shindong, Siwon, Kangin, és Teuk. A második autóban ültem én, Wookie,

Sungmin, Hae, és Yesung. A harmadik autóban pedig Szandra és Hyukie ült, na meg persze egy halom táska. Közel 2 óra utazás után megérkeztünk. Szerencsére a ház, amit a fiúk béreltek pár méterre volt a tengertől.

Én Szandrával kerültem egy szobába. Felvittük a csomagjainkat, majd eldőltünk az ágyon.

-         Itt minden olyan szép! – szólalt meg barátnőm.

-         Igen! Meseszép! – néztem körbe.

-         Lányok! – jött be a szobába Hyukie. – Jön valaki fürdeni?

-         Én igen! – ugrott fel az ágyról Szandra.

-         Te Andi?

-         Én is mindjárt megyek.

-         Rendben! Várunk! – mosolygott rám.

Lementünk a partra, mondanom sem kell még a lélegzetem is elakadt. Nem csak a táj szépségétől, hanem a fiúk izmos felsőtestétől is. De nem csak én voltam így, hanem drága barátnőm is, aki tátott szájjal nézett Hyukie-ra.

-         Csukd be a szád, mert belerepül a légy! – súgtam neki.

-         Ajj már Dongsaeng! – nézett rám.

-         Tetszik mi? – húztam az idegeit.

-         Nem! – válaszolt, de láttam rajta, hogy elpirul.

-         Persze, persze!

-         Na jó! Hagyj békén! – dugta ki rám a nyelvét. – Menjünk inkább fürdeni!

Az egész délutánt a vízben töltöttük. Vacsora után kiültem gyönyörködni a naplementében. Arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam. Hátranéztem, és megláttam Wookie édes mosolyát.

-         Nincs kedved sétálni? – kérdezte édesen.

-         De mehetünk! – álltam fel.

-         Jól érzed itt magad? – kérdezte.

-         Igen! Csodálatos ez a hely!

-         Ennek örülök!

Csendben sétáltunk tovább. Egyszer csak megéreztem Wookie ujjait az enyémek köré fonódni. Tenyerem izzadni kezdett, szívem gyorsabban vert a kelleténél, gyomromban ezernyi pillangó repkedett. Csendben sétáltunk tovább. A házhoz érve velem szembe állt, és gyengéden megpuszilta arcomat.

-         Jó éjszakát! – suttogta.

-         Neked is!

Teljesen elgyengülve mentem fel a szobámba. Csak egyetlen dolgon járt az eszem. „Most tényleg beleszerettem Kim Ryeowookba? Vajon ő mit érezhet?”