9. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Reggel vidáman ébredtem. Lementem a nappaliba, ahol a többiek már a reggelire várakoztak, amit ma a mi Yesung-unk készít.

-         Jó reggelt! – ugrándoztam le a lépcsőn.

-         Jó reggelt! – üdvözöltek a többiek.

-         Mi ez a jó kedv? – érdeklődött Sungmin.

-         Semmi! – mosolyogtam. – Csak jól aludtam az éjjel!

-         Reggelii! – szólt ki a nappaliba Yesung.

Leültünk reggelizni, de ekkor feltűnt valami. Andi és Szandra nem volt sehol.

-         Lányok hol vannak? – kérdeztem.

-         Szerintem még alszanak! – nézett rám Teuk.

-         Na majd én felébresztem őket! – állt fel Hyukie az asztaltól.

-         Várj Hyukie! Megyek, segítek neked! – követte Hae.

-         De fiúk azért óvatosak legyetek! – szólt utánuk Kangin.

-         Ne aggódj Kangin! Mindig azok vagyunk! – kacsintott Hyukie.

-         Mára mi a terv? – érdeklődött Siwon.

-         Fürdééés! – kiáltotta el magát Shindong.

-         Este pedig el kellene menni egy jó buliba! – dobta fel az ötletet Teuk.

-         Jó ötlet! – helyeselt Siwon.

-         Én nem megyek sehova! – szólalt meg Kyu. –Egész nap játszani fogok az új játékommal.

-         Még ide is képes vagy elhozni? – néztem rá értetlenül.

-         Még szép! Nélküle az életem értelmetlen!

-         Felejtsd el maknae! Ma nem fogsz játszani! Megtiltom! – nézett rá szúrós szemekkel Teuk.

-         Nem ér, hogy én vagyok a legkisebb! – durcáskodott Kyu.

-         Már igazán hozzászokhattál volna! – ütögette meg vállát Siwon.

Pár pillanattal később kiabálásra, és ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.

-         Lee Hyukjae, és Lee Donghae! – hallottuk meg a lányok hangját. – Jobb, ha elkezdtek futni az életetekért!

Ekkor megjelent az előbb említett két személy, akik hasukat fogták a nevetéstől.

-         Mit csináltatok? – érdeklődtem.

-         Mih..mi neeh…nem csináltunk seh..semmit! – nevetett Hyukie.

-         Szóval itt vagytok! – jött le Szandra. – Mégis mit képzeltek magatokról? Így kell felébreszteni? Hm?

-         Jobb, ha nem kerültök a kezeim közé! – jött le Andi is, a fiúk pedig az étkező másik végébe futottak.

-         De mégis mit csináltak? – érdeklődött Kangin.

-         Nem látod? – mutatott magára a két lány. Ekkor vettük észre, hogy csurom vizes a ruhájuk.

-         Fiúk! – kuncogott Teuk. – Kérjetek elnézést!

-         Bocsánat lányok! – mondták egyszerre, de még mindig szakadtak a nevetéstől.

Andi szemszöge:

Felmentünk a szobánkba, hogy megszárítkozzunk, és átöltözzünk. Majd lementünk, és elfogyasztottuk a reggelinket. Reggeli után kimentünk a partra. Az egész napot kint töltöttük, nagyon jól szórakoztunk.

Este a többiek elmentek egy közeli helyre bulizni, de én inkább otthon maradtam. Wookie meg olyan kedves volt, hogy otthon maradt velem. Betettünk egy dvd-t, pattogtattunk kukoricát, és leültünk filmet nézni. Nem igazán kötött le a film, ezért megfogtam egy párnát, és megütöttem vele Wookie-t.

-         Ezt most miért kaptam? – nézett rám meglepetten.

-         Mert unatkozom! – dugtam ki a nyelvem rá.

-         Na várj! Ezt még megjárod! – fogott meg egy párnát, és elkezdődött a párnacsata.

Wookie egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt, eldobta a párnát, és elkezdett csikizni.

-         Ha…hagyd abba! – nevettem.

Nem kellett sokat könyörögnöm, mert abbahagyta. Mélyen a szemembe nézett, és én rögtön elvesztem azokban a gyönyörű barna szemeiben. Éreztem, hogy arcom vörösödni kezd. Elmosolyodott, majd ajkaival egyre közeledett ajkaim felé. Becsuktam a szemem, és vártam. Pár pillanattal később megéreztem édes ajkait ajkamon. Gyengéden csókolt, közben pedig oldalam simogatta. Először gyengéden csókolt, majd kezdett egyre szenvedélyesebb lenni. Pólóm alá nyúlt, és így folytatta tovább oldalam simogatását. De hirtelen megállt.

-         Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém! – kért bocsánatot.

-         Ne kérj bocsánatot! – húztam le magamhoz, hogy újra megcsókolhassam.

-         Ha most nem hagyom abba, nem fogok tudni neked ellenállni!

-         Ne akarj ellenállni!

Nem is kellett mást mondanom, mert hirtelen újra ajkaimra tapadt. Ott csókolt, ahol ért. Felkapott az ölébe, és felvitt a szobámba. Lassan letett az ágyra, majd felém feküdt. Lassan, de annál szenvedélyesebben lettünk egymásé, édes szavakat suttogva egymásnak. Felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Ilyet még életemben nem éreztem. Minden olyan mesebeli volt, és tökéletes. Miután mindkettőnket elért a gyönyör, lihegve feküdtünk egymás mellett, arra várva, hogy légzésünk újra egyenletes legyen. Mellkasára tettem fejem, és szíve dobogását hallgatva merültem el az álmok világába.