13. fejezet

Andi szemszöge:

A következő pár nap elég unalmasan telt. A fiúk is csak néha tudtak átjönni hozzánk, Szandi is ágyhoz volt kötve. Bár a sok ápolásnak köszönhetően, amit Hyukie-tól kapott, egyre jobb lett a lába.

Egyik este épp a konyhában készítettem a vacsorát, amikor megjelentek a fiúk.

-         Hát ti? Mi járatban errefelé?? – érdeklődtem.

-         Kösz, hogy ennyire örülsz nekünk! – nézett rám Wookie.

-         Én nem úgy értettem! – léptem oda hozzá. – Csak azt mondtátok, hogy ma fellépésetek lesz!

-         Igen, de már vége! – válaszolt, de láttam rajta, hogy durcizik.

-         Jaj tudod, hogy neked mindig örülök! – adtam egy csókot ajkaira.

-         Tudom! – csókolt vissza.

-         Ne itt mindenki előtt! – szólt ránk Hyukie.

-         Talán nem tetszik? – néztem rá.

-         Nem!

-         Neked is lehetne barátnőd, ha nem lennél ilyen töketlen! – Szandi szúrós szemekkel nézett rám. Lehet, néha tartanom kellene a számat.

-         Én nem…nem…. – láttam Hyukie-n, hogy kezd vörösödni. Pár percig senki sem szólalt meg.

-         Szóval Szandi, hogy van a lábad? – törte meg a csendet Hae.

-         Köszönöm jól van! – mosolygott.

-         Szeretnék veled beszélni! – suttogta a fülembe Wookie.

-         Rendben! – indultam meg a konyha felé. Wookie követett.

Leültem a konyhapulthoz, majd Wookie-ra néztem.

-         Miről szeretnél velem beszélni?

-         Egy nagyon fontos dologról! – nézett mélyen a szemembe. – Andi!

-         Igen?

-         Azt szeretném kérdezni, hogy……

-         Wookie nyögd már ki kérlek!

-         Eljönnél velem a szüleimhez, hogy be tudjalak mutatni nekik? – nem hittem a fülemnek. Majdnem kicsattantam a boldogságtól.

-         Igen! – öleltem át nyakát.

-         Szeretlek!

Miután megbeszéltünk mindent visszamentünk a többiekhez, akik jól szórakoztak. Csak egy valakin láttam, hogy nincs jó kedve. Hyukie csak ült a kanapén, és nézett maga elé. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú, lehet, hogy megbántottam. Szóltam Wookie-nak, hogy mindjárt jövök, majd odasiettem Hyukie mellé.

-         Beszélhetnénk? – fogtam meg vállát.

-         Igen, persze!

Kimentünk a konyhába.

-         Hyukie! Ne haragudj, azért, amit az előbb mondtam! Én nem akartalak megbántani!

-         Semmi baj! Igazad volt! Egy szerencsétlen, töketlen idióta vagyok!

-         Ne mondj ilyeneket! Ez nem igaz!

-         De igen igaz!

-         Hyukie figyelj! Érthető, ha félsz! De hidd el, ha leülsz vele megbeszélni a dolgokat, akkor minden rendben lesz! Hidd el, hogy Szandi is úgy érez, ahogy te!

-         Nem tudom….de te honnan tudod, hogy róla van szó?

-         Annyira látszik rajtatok, hogy bejöttök egymásnak! Beszélj vele!

-         Rendben! És köszönöm! – ölelt meg.

-         Nincs mit!

Volt vagy éjfél, amikor a fiúk elmentek tőlünk. Elmeséltem mindent Szandinak, és ő is olyan izgatott lett, mint én. Már csak pár nap és indulunk. Már nagyon várom.

Ryeowook szemszöge:

Reggel izgatottan ébredtem, hiszen ma mutatom be a szüleimnek Andit. Összepakoltam a bőröndöm, és már indultam is Andiért. Bepakoltunk a kocsiba, elbúcsúztunk Szanditól, és a szüleim háza felé vettük az irányt. Az autóút közel 3 órás volt.

Láttam Andin, hogy nagyon izgul.

-         Ne izgulj! – szorítottam meg a kezét. – Minden rendben lesz!

-         Rendben! – mosolygott rám.

Miután megérkeztünk, kipakoltuk a csomagjainkat. A szüleim már vártak ránk.

-         Anya, apa! Ő itt a barátnőm, Andi!

-         Örülök, hogy megismerhetem Önöket! – ölelte meg szüleimet Andi.

-         Mi örülünk a találkozásnak.

Édesanyám hatalmas ebéddel várt minket. Nagyon finom volt minden. Ebéd után édesapámmal kiültünk a teraszra, amíg a nők elpakoltak odabent.

Andi szemszöge:

Wookie szülei nagyon kedvesek. Anyukája remekül főz. Látszik kitől tanult meg ilyen jól főzni Wookie.

Ebéd után segítettem rendet rakni a konyhában.

-         Nagyon örülök, hogy végre megismerhettelek! Már sok jót hallottam rólad!

-         Én is örülök! – pirultam el.

-         Tudod, még soha egyetlen barátnőjével sem találkoztunk Wookie-nak.

-         Még nem? – lepődtem meg.

-         Nem! Mindig azt mondta, hogy csak akkor fogja nekünk bemutatni a barátnőjét, ha eljön az ideje.

Nem tudtunk tovább beszélgetni, mert beléptek a fiúk.

Egész nap az járt a fejemben, amit Wookie anyukája mondott. Este, mikor már mindenki a szobájában volt, egyszerűen nem bírtam tovább. Furdalt a kíváncsiság, és meg kellett kérdeznem.

-         Wookie kérdezhetek valamit?

-         Persze!

-         Igaz, hogy sohasem mutattad be egy barátnődet sem a szüleidnek?

-         Igen! Ez így van!

-         De miért?

-         Figyelj Andi! – fogta meg a kezem. – Én már az elején megfogadtam, hogy csak azt a lányt fogom bemutatni a szüleimnek, a nekem az igazi, és a világot jelenti. Nem akartam mindenkit idehozni. Nekem csak egy igazi létezik! És az az egy, te vagy! – könnybe lábadt szemmel hallgattam, amit mond. – Szeretlek Andi! A világon mindennél jobban szeretlek!

-         Én is szeretlek! – csókoltam meg.

Aznap este egymást szorosan ölelve aludtunk el. A világ legboldogabb emberének éreztem magam. 

Az igaz szerelem mindent legyőz!

Hallgasd!

Megtörve ülsz közös házatok kanapéján. Egy hete, hogy elment. De te még ki sem mozdultál a házból. Barátaid már többször kerestek, de egy üzenetre sem válaszoltál. Nem akartál senkivel sem beszélni, csak vele, de ő elment. Örökre.

A házban minden csak rá emlékeztetett. Mindenhol édes illatát érezted. Ahogy ültél, eszedbe jutott a veszekedés, és könnyeid potyogni kezdtek.

-         Miért kell nekünk állandóan veszekedni? – ugrott fel a kanapéról Hae.

-         Mert te sosem figyelsz rám! – fakadtál ki.

-         Ez nem igaz! – emelte fel hangját.

-         De igen az! Mikor voltunk utoljára kettesben?

-         Én… én nem tudom! – hajtotta le a fejét.

-         Na látod!

-         De szívem! Rengeteg a munka! Minden nap felvétel, próba.

-         Én ezzel tisztában vagyok! És nem is erről van szó!

-         Akkor mégis miről?

-         Arról, hogy ha vége a munkának, nem hazajössz, hanem még elmész ide-oda! Ennyit érek neked?

-         Nem! Mindennél többet érsz!

-         Akkor miért nem mutatod ki? Nem szeretsz igazán! Elegem van, hogy semmibe veszel! Elegem van, hogy nem szeretsz, és csak játszadozol velem! Elegem van! – fakadtál ki.

-         Tudod mit? Nekem is elegem van belőled! És abból is, hogy folyamatosan nyavalyogsz! Úgy csinálsz, mintha te jobban odafigyelnél rám! Sosem kérdezted meg mi van velem! Mindig csak magaddal foglalkozol, és a saját érzéseiddel! Az én érzéseim miért nem számítanak? Azt hittem te más vagy! Azt hittem te szívből szeretsz, de látom tévedtem! Te is csak azért vagy velem, mert idol vagyok! – utolsó szavai, úgy érintettek, mintha tőrt döftek volna szívedbe.

-         Hogy mondhatsz ilyet? Minek nézel te engem?- kezdtek el potyogni a könnyeid. – Ezt nem gondoltam volna rólad!

-         Ebből is látszik, hogy nem ismersz igazán! Undorodom tőled!

-         Tűnj el innen! – kiabáltad zokogva.

-         Megyek is! – kapta fel kabátját. – Örökre eltűnök az életedből! – csapta be az ajtót.

-         Gyűlöllek! – ütötted az ajtót, majd lerogytál a földre. – Gyűlöllek Lee Donghae! – zokogtál.

Hallgasd!

Egyre jobban fáj a hiánya. Már megbántál mindent, amit mondtál. Képes lettél volna bármire, csak hogy őt visszakapd.

Pár perc múlva zajt hallottál az utcáról, de nem igazán érdekelt. De egyre jobban kezdett erősödni, és ekkor eszméltél fel, hogy ez az egyik kedvenc dalod. Kirohantál az erkélyre, és megláttad őt, életed szerelmét, és a csapat többi tagját, ahogy az utca közepén álltak. Körülöttük az utcán pedig rengeteg járókelő kíváncsiskodott. Szerelmed szemedbe nézett, majd énekelni kezdett.

„ – Nincs szükségem senki másra, csak rád. Ha még egyszer is megkérdezed, csak rád. – szavai hallatán szemed könnybe lábadt. Folyamatosan a szemedbe nézett, csak rád figyelt. Látszott rajta mennyire bánja a történteket. Szíved hevesen zakatolt, hiszen ilyenben még sohasem volt részed. – Téged választottalak, és nem bántam meg! – kiáltotta Leeteuk részét, amin elnevetted magad. De ezután következett csak a hihetetlen rész. A refrén alatt szájába vett egy szál vörös rózsát, majd elindult az erkély felé, és elkezdett felmászni. Amikor felért, átadta a rózsát, majd belekezdett mondókájába. – Én egy idióta vagyok! Nagyon sajnálom! Én mindennél jobban szeretlek! Te vagy nekem a legfontosabb! Többet nem teszek ilyet, csak kérlek, bocsáss meg nekem! Én nem akartam ezt! Azt akarom, hogy boldog légy velem! Veled akarok megöregedni! Veled akarom leélni az életem! – szavaira ismét sírni kezdtél. – Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte.

Mélyen a szemébe néztél, és csak ennyit mondtál: - Nincs szükségem senki másra, csak rád! – Hae elmosolyodott, majd gyengéden megcsókolt. Végre újra érezted édes ajkai ízét. Erre vágytál mindennél jobban.

Az este további részében nem engedtétek el egymást. Épp az ágyat készítetted elő az alváshoz, amikor Hae a hátad mögé lépett, átkarolta derekadat, majd gyengéden a nyakadba csókolt.

- Kívánlak! – lihegte füledbe. Forró leheletétől kirázott a hideg, bőröd borsózni kezdett. Megfordultál, majd megcsókoltad. Hae felkapott az ölébe, és gyengéden az ágyra fektetett. Levette rólad a pólódat, majd melltartódat is, de közben folyamatosan csókolta nyakadat. Ráült csípődre, majd melleidet kezdte kényeztetni ajkaival. Nem bírtad tovább, megszabadítottad pólójától, ellökted az ágyon, és most te ültél csípőjére. Nyakát puha puszikkal lepted el. Nyakáról kulcscsontjára tértél, majd a mellkasa következett. Kicsit eljátszadoztál a mellbimbóival, ezután végigcsókoltad a hasát. Kis idő múlva visszatértél ajkaihoz, közben becsúsztattad kezed bokszerébe, és ujjaidat gyengéden végighúztad péniszén, amitől halkan felnyögött. Kihúztad kezed, és az övével kezdtél el babrálni, majd kigomboltad nadrágját és megszabadítottad tőle. A bokszerét is le akartad húzni, de egy hirtelen mozdulattal átfordított, így te kerültél ismét alulra. Megszabadított a nadrágodtól, majd a keze felfedezőútra indult. Végigcirógatta oldalad, majd megérezted ujjait bugyidban, amitől még jobban beindultál. Majd lassan körözgetni kezdett csiklód körül. Hirtelen egyik ujjával beléd hatolt, kis idő múlva pedig már két ujjal izgatott tovább. Végigcsókolt hasadon, majd egyre lejjebb kezdett csókolgatni. Hirtelen mozdulattal lerántotta rólad a bugyid, majd a szájával izgatott ott, ahol az előbb még ujjai játszadoztak. – Ne kính..ohzzz…továbbhh!! – lihegted. Ekkor Donghae föléd hajolt, és egy gyengéd mozdulattal már beléd is hatolt. Lassan mozgott benned, ezzel is húzva az agyad. - Gyorsabban!! – ziháltad.

Donghae engedelmeskedett, és gyorsított a tempón. Elérte leggyengébb pontodat, amitől egyre gyorsabban vetted a levegőt. Már nem sok kellett, hogy elérjen titeket az orgazmus. Pár lökéssel később testetek megremegett, és szinte egyszerre élveztetek el. Fáradtan borult rád. Pár percig csak hallgattátok egymás lélegzetvételét. Kis idő elteltével Donghae kiegyenesedett és a szemedbe nézett. – Ugye tudod, hogy amiket mondtam, az mind igaz, és soha, de soha nem lennék képes téged megbántani!

- Igen tudom! – mosolyodtál el.

- Szeretlek! – csókolt meg.

- Én mindennél jobban szeretlek!

- Ne veszekedjünk többet jó? – nézett rád gyönyörű barna szemeivel.

- Soha többet!

Leszállt rólad, és betakart mindkettőtüket. Mellkasára hajtottad a fejed, és hallgattad szíve dobogását. Majd mindketten mély álomba merültetek. 

12. fejezet

Andi szemszöge:

A következő napokban nagyon sok időt töltöttünk együtt a fiúkkal. Rengeteg szabadidejük volt a héten. Épp a nappalinkban ültünk, amikor is Szandra jelent meg az emeleten a sporttáskájával.

-         Te meg hova mész? – kérdeztem meglepve.

-         Meccsre! – válaszolta. – De már egy hete mondtam.

-         Bocsi elfelejtettem!

-         Nem gond! – mosolygott.

-         Na fiúk keljetek fel! – utasítottam mindenkit.

-         Mégis hova megyünk? – kérdezte Siwon.

-         Szurkolni Szandrának! – válaszoltam.

-         Indulhatunk! – ugrott fel Hyukie.

Összeszedtük magunkat, majd elindultunk a meccsre. Az egész mérkőzést végig kiabáltuk. Szegény barátosnémnak biztos égett a feje miattunk, de minket nem érdekelt senki. Kb. még 5 perc lehetett vissza a meccsből, amikor Szandrát fellökték. Nagyon megijedtünk, mert nem tudott felállni, és csak a bokáját fogta. Gyorsan odarohant hozzá az orvos, és levitték a pályáról. Alig vártam, hogy vége legyen a meccsnek, és odamehessek hozzá. A lefújás után már rohantam is. A sportorvos azt az utasítást adta, hogy minél előbb vigyük be Szandrát a kórházba. Így is tettünk. Kint kellett várakoznunk a folyosón.

-         Minden rendben lesz! – szorította meg a kezem Wookie.

-         Remélem! – sóhajtottam.

-         Mikor mond már valaki valamit? – fakadt ki Hyukie.

-         Nyugodj meg! – nyugtatgatta Teuk.

Közel 2 óra várakozás után kijött az orvos, és közölte velünk, hogy Szandra bokája kificamodott, és be kellett gipszelni. Ezután kitolták Szandrát, és indulhattunk haza. Amikor hazaértünk, Hyukie kiugrott az autóból, ölbe kapta a barátnőmet, és bevitte a házba. Ezután elbúcsúztam tőlük, és én is bementem a házba.

-         Többet ilyet ne csinálj! Tudod, hogy megijedtem? – ültem mellé.

-         Ne haragudj!

-         Tudod, hogy nem haragszom, csak nagyon megijedtem! – öleltem meg.

-         Tudom! – mosolygott.

-         Kérsz fagyit? – álltam fel.

-         Igen kérek!

-         Hyukie tudod, hogy aggódott érted? – huppantam le barátnőm mellé.

-         Tényleg? – kerekedtek ki a szemei.

-         Ahham! – bólogattam. – Tuti bejössz neki! Itt még lesz valami!

-         Nem lesz semmi!

-         Persze! – dugtam ki a nyelvem.

-         Ha most tudnék járni, biztos fenéken billentenélek!

Miután megettük a fagyit, mindketten lefeküdtünk aludni, mivel hosszú volt ez a nap.

Ryeowook szemszöge:

A baleset utáni napon eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a lányokat. Meglepetésünkre Henry és Zhoumi is tiszteletét tette nálunk, így ők is velünk tartottak.

Vettünk nekik virágot és csokit.

Andi nyitott ajtót nekünk. Amint meglátott a nyakamba ugrott és össze-vissza puszilt.

-         Hiányoztál! – csókoltam meg.

-         Te is nekem!

Bementünk a házba, átadtuk az ajándékot, majd leültünk a nappaliba.

-         Lányok! Bemutatom nektek Henry-t és Zhoumi-t! – állt fel Teuk. – Ők pedig Andi, és a kis gipszes Szandra.

-         Haha! – szólalt meg Szandra.

Kis idő után mindenki kisebb csoportokban kezdett el beszélgetni. Andit nem láttam sehol, pár perccel később megláttam a konyhában, amint Zhoumi-val beszélget. Láthatóan nagyon el voltak foglalva egymással, és jól érezték magukat. Éreztem, hogy elönt a féltékenység. Mérgesen huppantam le a kanapéra.

-         Neked meg mi a bajod? – kérdezte Hyukie.

-         Semmi! – vágtam oda.

-         Wookie minden rendben? – érdeklődött Szandra.

-         Nem nincs!

-         Jól van na! Nem kell megenni!

-         Ne haragudj, csak mérges vagyok!

-         De mégis miért?

-         Mert Andi nem foglalkozik velem! Kint beszélget Zhoumi-val! Láthatóan nagyon jól elvannak! – fakadtam ki.

-         Te féltékeny vagy? – kérdezték egyszerre.

-         Nem! Dehogy! – mondtam, bár tudtam, hogy igazuk van.

-         Menj és beszélj vele! – utasított Szandra.

-         Rendben!

Felálltam, majd odasiettem Andihoz.

-         Beszélhetnénk? – kérdeztem kissé ingerülten.

-         Persze, de mi a baj?

-         Mit beszéltetek Zhoumi-val?

-         Csak ismerkedtünk!

-         Láthatóan nagyon jól ment az ismerkedés!

-         Te most féltékeny vagy? – kérdezte.

-         És ha igen?

-         Olyan édes vagy!

-         Nem, nem vagyok az!

-         Wookie! Én téged szeretlek! Zhoumi-val csak beszélgettünk! Sőt még rólad is szó esett!

-         Mi?

-         Az, hogy mennyire szeretlek!

-         Tényleg?

-         Igen! Úgyhogy nincs okod féltékenynek lenni!

-         Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém!

-         Szeretlek! – mondta, majd megcsókolt.

-         Én is szeretlek! – válaszoltam, majd visszacsókoltam.

Azt hiszem tényleg nincs okom a féltékenykedésre, mert nekem van a világon a legjobb barátnőm.

Visszamentünk Zhoumi-hoz, bocsánatot kértem a viselkedésemért, majd folytattuk tovább a beszélgetést.

11. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Sajnos a hétvége nagyon gyorsan eltelt. Azon kaptuk magunkat, hogy vasárnap van, és ideje hazaindulnunk!

Gyorsan bepakoltam a bőröndömbe, majd átsiettem Andi szobájába megnézni, hogy áll a pakolással.

-         Szia! – dugtam be a fejem az ajtón.

-         Szia! – mosolygott rám.

-         Egyedül vagy? Zavarok? – léptem be a szobába.

-         Te sosem zavarsz! – lépett közelebb hozzám. – Igen egyedül vagyok, mert Szandra levitte a cuccait.

-         Akkor most nem zavar senki! – vigyorogtam kajánul.

-         Neked meg min jár az eszed?

-         Nem is tudom…. – játszadoztam kósza tincseivel, majd gyengéden megcsókoltam. Lassan eldőltünk az ágyon, és kezdett a helyzet egyre forróbbá válni.

-         Andi Hyukie feljött, hogy segít…- lépett be a szobába drága barátnőm. – sen! – Andival hirtelen szétrebbentünk.

-         Mi folyik itt fiatalok? – lépett be Hyukie is a szobába.

-         Semmi! – válaszoltuk egyszerre.

-         Na persze! Én nem így veszem észre! Ti hancúrozni akartatok!

-         Na jól van Hyukie! Menjünk inkább, és hagyjuk őket békén. – állt elé Szandra.

-         De én még….

-         Semmi de! Nyomás kifelé! – tolta ki a szobából Hyukie-t. – Bocsánat! – fordult vissza Szandra, majd becsukta az ajtót.

-         Ideje mennünk! – fordultam Andi felé.

-         De én nem akarok! Itt minden olyan meseszerű!

-         Én sem akarok elmenni, de majd otthon is mindent meseszerűvé varázsolok!

-         De aranyos vagy! – csókolt meg. – Köszönöm!

Levittük a csomagokat, bepakoltunk a kocsiba, és elindultunk haza. Ez a kis kiruccanás mindenkinek jót tett, főleg nekem és Andinak. Rájöttem, hogy nélküle nem tudok élni.

Andi szemszöge:

Amikor hazaértünk, kipakoltuk a csomagjainkat, elbúcsúztunk a fiúktól, majd bementünk a házba. Automatikusan mindketten a kanapéra dőltünk.

-         Ki kellene pakolni a bőröndökből, de nincs erőm! – szólalt meg Szandra.

-         Bezzeg ha Hyukie-ról lenne szó, már ugranál is!

-         Nem is igaz! – ült fel a kanapén. – Talán csak egy kicsit! – nevette el magát. – De te csak mesélj szépen, mit történt veletek? Együtt vagytok? Milyen volt? Jól csókol? Mindent tudni akarok!!

-         Milyen kíváncsi lettél!

-         Igen az vagyok! Na mesélj!!!!

Elmeséltem neki mindent! Vagy 2 órán keresztül beszélgettünk. Miután kibeszéltünk mindent, felmentünk a szobáinkba, és kipakoltuk a csomagjainkat. Este hulla fáradtan zuhantam be az ágyamba. Szinte rögtön el is aludtam. Másnap reggel nehezen indultam a suliba, nagyon nem akartam.

A hét további része izgalmak nélkül telt. Minden este beszéltem Wookie-val, volt olyan is, hogy találkozni is tudtunk.

Egyik délután épp a nappaliba ültünk, amikor valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót. A fiúk voltak azok.

-         Wookiee! – ugrottam a nyakába.

-         Neked is szia Andi! – szólaltak meg a többiek!

-         Bocsánat fiúk! Sziasztok!

-         Semmi gond! – mosolygott Hae.

-         Ezek a mai fiatalok! – szólalt meg Hyukie.

-         Szegény öreg! – dugtam ki a nyelvem.

-         Sziasztok fiúk! – ölelt meg mindenkit Szandra is. – Mi járatban?

-         Szeretnénk, ha velünk tartanátok a koncertünkre! SS4 in Seoul! – vázolta a helyzetet Teuk.

-         Jól hangzik! – szólaltunk meg egyszerre.

-         Akkor öltözzetek fel, és indulunk! – adta ki az utasítást Kyu.

Fél óra alatt sikerült elkészülnünk. Beültünk a kocsiba, és már indultunk is a koncert helyszínére. VIP jegyet kaptunk, így mindenhova bejuthattunk. Megnéztük a főpróbát, majd elfoglaltuk a helyünket. 10 perc várakozás után el is kezdődött a koncert.

A fiúk hatalmas műsort adtak. Fergeteges volt a hangulat. Végigtomboltuk az egészet. A koncert felénél jöttek a solo-k. Végre Wookie-ra került a sor. Hallgasd! Olyan sexy volt a színpadon, ahogy énekelt. Egyszer csak megjelent a partnere. Ahogy egymást tapogatták, engem elöntött a féltékenység. Tudom, hogy csak egy tánc, de nem tehetek róla féltékeny lettem. Valószínűleg látszott is rajtam, mert Szandra odahajolt hozzám.

-         Minden rendben van? – kérdezte.

-         Igen! Persze! – erőltettem magamra egy műmosolyt.

A koncert után bementünk az öltözőbe. Ahogy beléptem az ajtón, megláttam, hogy Wookie a táncpartnerével beszélget. Látszólag remekül elvoltak, mert észre sem vette, hogy beléptem a szobába. Ismét elöntött a féltékenység, így megfordultam, és kirohantam a folyosóra. Leültem a lépcsőre, és sírni kezdtem.

Pár perccel később valaki megfogta a vállamat. Hátranéztem, Wookie volt az. Gyorsan felálltam, és letöröltem a könnyeimet.

-         Andi te sírtál? – kérdezte.

-         Nem! – sütöttem le a szemem.

-         Mi a baj?

-         Semmi!

-         Nem hiszek neked! Látom, hogy valami bajod van!

-         Tudod mi a bajom? Az, hogy látszólag remekül elvoltál a kis táncpartnereddel. Engem észre sem vettél!

-         Te butus! Én csak megköszöntem neki, hogy elfogadta a felkérést! Még rólad is meséltem neki!

-         Tényleg? – néztem rá kérdőn.

-         Igen! Még szép, hogy mesélek neki a barátnőmről!

-         Bocsánat, csak azt hittem, hogy elveszítelek! Nem akarlak elveszíteni! – gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-         Butus! – törölte le a könnycseppet az arcomról. – Nekem te vagy a legfontosabb. Nem fogsz elveszíteni! Szeretlek!

-         Én is szeretlek! – csókoltam meg.

Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy Wookie az igazi nekem. Miután megbeszéltünk mindent, ölelkezve mentünk vissza a többiekhez.

10. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Reggel korán keltem. Andi még édesen szuszogott mellettem. Felejthetetlen éjszaka volt, jobbat sosem kívánhattam volna. Szépen lassan kiszálltam mellőle az ágyból, majd lementem meginni egy pohár tejet. Ahogy elhaladtam a nappali mellett, észrevettem, hogy valaki a kanapén alszik. Szandra volt az. Szegény, ő teljesen kiment a fejünkből, és a kanapén kellett aludnia. Csendben továbbosontam a konyhába. Leültem az asztalhoz, és megittam a tejet. Mivel senki nem kelt még fel, eldöntöttem, hogy ma én készítem el a reggelit. Szépen lassan nekiláttam a munkának.

-         Jóóóóóóóóó reggelt Wookie! – lépett be az ajtón Hyukie.

-         Psszt! Hyukie maradj csendben! – szóltam rá.

-         De miért? – nézett rám meglepetten.

-         Mert Szandra a kanapén alszik! Azért!

-         Hoppá! – tette szája elé a kezét. – Remélem nem kelt fel!

Gyorsan kinéztünk, de Szandra még mindig aludt.

-         De édesen alszik! – szólalt meg Hyukie.

-         Csak nem tetszik neked? – kérdeztem.

-         Nem! Dehogy!! Honnan veszed? – mentegetőzött.

-         Persze!

-         Na de miért is alszik Szandra a kanapén, amikor ott a szobájuk? – terelte a témát Hyukie.

-         Hát az úgy volt, hogy izé…khm…hát én, khm…és Andi, mi szóval….khm…

-         Lefeküdtetek egymással? – kiáltotta el magát.

-         Ne kiabálj! – kiáltottam rá.

-         Te is kiabálsz!

-         Jó reggelt fiúk! – lépett be Szandra a szobába.

-         Ne haragudj, hogy felébresztettünk! – kértünk tőle bocsánatot.

-         Semmi baj! – lépett a hűtőhöz, majd öntött magának egy pohár tejet.

-         Szóval akkor most lefeküdtél Andival? – kérdezte Hyukie, Szandra pedig ahogy meghallotta ezt a kérdést fuldokolni kezdett, mivel sikeresen félrenyelte a tejet.

-         Hogy mi?? – nézett rám kikerekedett szemekkel Szandra.

-         Lefeküdtem Andival! – válaszoltam, de közben hátráltam, nehogy valami baj történjen.

-         Szóval ezért volt bezárva az ajtó! – elmélkedett Szandra.

-         És milyen volt? – érdeklődött Hyukie.

-         Hyukie! – szólt rá Szandra. – Nem illik ilyet kérdezni!

-         Jól van na!

Miután kitárgyaltuk a témát. Elkészítettük a reggelit, majd felmentem felkelteni Andit.

Andi szemszöge:

Reggel arra ébredtem, hogy valaki gyengéden puszilgat, és simogat. Kinyitottam a szemem, és megláttam Wookie édes arcát.

-         Jó reggelt Napfény! – nézett rám mosolygós szemeivel.

-         Jó reggelt! – húztam le magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.

-         Gyere reggelizni!

-         De én nem akarok! Veled akarok lenni!

-         Én is, de majd reggeli után bepótoljuk! – nézett rám sunyin.

-         Te kis perverz! – löktem meg.

Lementünk reggelizni. Szandra és Hyukie nagyon furcsán néztek rám. Lehet, hogy tudják mi történt az éjjel!? Jobb lesz ha megkérdezem tőlük reggeli után.

Befejeztük a reggelit, én és Szandra felmentünk a szobába.

-         Andi mi ez a jókedv? Csak nem történt valami? – kérdezte gyanakvón.

-         Semmi sem történt!

-         Nekem mást csiripeltek a verebek! – dugta ki rám a nyelvét.

-         Honnan tudod?

-         Wookie elmondta nekem és Hyukie-nak!

-         Na ezért még számolok vele!

-         De csak egyet mondj! Milyen volt?

-         Szandraaaa!! – takartam el az arcom.

-         Naaaa!!

-         Egyszerűen csodálatos!! – válaszoltam, mire mindketten elnevettük magunkat.

-         Csajok bejöhetek? – kérdezte Wookie az ajtóban.

-         Persze! Én már megyek is! – válaszolt barátnőm. – Hagyom az ifjú gerlepárt, had turbékoljanak! Sziasztok!

-         Szia! – köszöntünk.

-         Hol is hagytuk abba reggeli előtt? – simogatta meg derekam Wookie.

-         Nem is tudom, de….- a mondatot nem tudtam befejezni, mert hirtelen rátapadt ajkaimra.  

9. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Reggel vidáman ébredtem. Lementem a nappaliba, ahol a többiek már a reggelire várakoztak, amit ma a mi Yesung-unk készít.

-         Jó reggelt! – ugrándoztam le a lépcsőn.

-         Jó reggelt! – üdvözöltek a többiek.

-         Mi ez a jó kedv? – érdeklődött Sungmin.

-         Semmi! – mosolyogtam. – Csak jól aludtam az éjjel!

-         Reggelii! – szólt ki a nappaliba Yesung.

Leültünk reggelizni, de ekkor feltűnt valami. Andi és Szandra nem volt sehol.

-         Lányok hol vannak? – kérdeztem.

-         Szerintem még alszanak! – nézett rám Teuk.

-         Na majd én felébresztem őket! – állt fel Hyukie az asztaltól.

-         Várj Hyukie! Megyek, segítek neked! – követte Hae.

-         De fiúk azért óvatosak legyetek! – szólt utánuk Kangin.

-         Ne aggódj Kangin! Mindig azok vagyunk! – kacsintott Hyukie.

-         Mára mi a terv? – érdeklődött Siwon.

-         Fürdééés! – kiáltotta el magát Shindong.

-         Este pedig el kellene menni egy jó buliba! – dobta fel az ötletet Teuk.

-         Jó ötlet! – helyeselt Siwon.

-         Én nem megyek sehova! – szólalt meg Kyu. –Egész nap játszani fogok az új játékommal.

-         Még ide is képes vagy elhozni? – néztem rá értetlenül.

-         Még szép! Nélküle az életem értelmetlen!

-         Felejtsd el maknae! Ma nem fogsz játszani! Megtiltom! – nézett rá szúrós szemekkel Teuk.

-         Nem ér, hogy én vagyok a legkisebb! – durcáskodott Kyu.

-         Már igazán hozzászokhattál volna! – ütögette meg vállát Siwon.

Pár pillanattal később kiabálásra, és ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.

-         Lee Hyukjae, és Lee Donghae! – hallottuk meg a lányok hangját. – Jobb, ha elkezdtek futni az életetekért!

Ekkor megjelent az előbb említett két személy, akik hasukat fogták a nevetéstől.

-         Mit csináltatok? – érdeklődtem.

-         Mih..mi neeh…nem csináltunk seh..semmit! – nevetett Hyukie.

-         Szóval itt vagytok! – jött le Szandra. – Mégis mit képzeltek magatokról? Így kell felébreszteni? Hm?

-         Jobb, ha nem kerültök a kezeim közé! – jött le Andi is, a fiúk pedig az étkező másik végébe futottak.

-         De mégis mit csináltak? – érdeklődött Kangin.

-         Nem látod? – mutatott magára a két lány. Ekkor vettük észre, hogy csurom vizes a ruhájuk.

-         Fiúk! – kuncogott Teuk. – Kérjetek elnézést!

-         Bocsánat lányok! – mondták egyszerre, de még mindig szakadtak a nevetéstől.

Andi szemszöge:

Felmentünk a szobánkba, hogy megszárítkozzunk, és átöltözzünk. Majd lementünk, és elfogyasztottuk a reggelinket. Reggeli után kimentünk a partra. Az egész napot kint töltöttük, nagyon jól szórakoztunk.

Este a többiek elmentek egy közeli helyre bulizni, de én inkább otthon maradtam. Wookie meg olyan kedves volt, hogy otthon maradt velem. Betettünk egy dvd-t, pattogtattunk kukoricát, és leültünk filmet nézni. Nem igazán kötött le a film, ezért megfogtam egy párnát, és megütöttem vele Wookie-t.

-         Ezt most miért kaptam? – nézett rám meglepetten.

-         Mert unatkozom! – dugtam ki a nyelvem rá.

-         Na várj! Ezt még megjárod! – fogott meg egy párnát, és elkezdődött a párnacsata.

Wookie egy hirtelen mozdulattal maga alá gyűrt, eldobta a párnát, és elkezdett csikizni.

-         Ha…hagyd abba! – nevettem.

Nem kellett sokat könyörögnöm, mert abbahagyta. Mélyen a szemembe nézett, és én rögtön elvesztem azokban a gyönyörű barna szemeiben. Éreztem, hogy arcom vörösödni kezd. Elmosolyodott, majd ajkaival egyre közeledett ajkaim felé. Becsuktam a szemem, és vártam. Pár pillanattal később megéreztem édes ajkait ajkamon. Gyengéden csókolt, közben pedig oldalam simogatta. Először gyengéden csókolt, majd kezdett egyre szenvedélyesebb lenni. Pólóm alá nyúlt, és így folytatta tovább oldalam simogatását. De hirtelen megállt.

-         Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém! – kért bocsánatot.

-         Ne kérj bocsánatot! – húztam le magamhoz, hogy újra megcsókolhassam.

-         Ha most nem hagyom abba, nem fogok tudni neked ellenállni!

-         Ne akarj ellenállni!

Nem is kellett mást mondanom, mert hirtelen újra ajkaimra tapadt. Ott csókolt, ahol ért. Felkapott az ölébe, és felvitt a szobámba. Lassan letett az ágyra, majd felém feküdt. Lassan, de annál szenvedélyesebben lettünk egymásé, édes szavakat suttogva egymásnak. Felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt. Ilyet még életemben nem éreztem. Minden olyan mesebeli volt, és tökéletes. Miután mindkettőnket elért a gyönyör, lihegve feküdtünk egymás mellett, arra várva, hogy légzésünk újra egyenletes legyen. Mellkasára tettem fejem, és szíve dobogását hallgatva merültem el az álmok világába.