12. fejezet

Andi szemszöge:

A következő napokban nagyon sok időt töltöttünk együtt a fiúkkal. Rengeteg szabadidejük volt a héten. Épp a nappalinkban ültünk, amikor is Szandra jelent meg az emeleten a sporttáskájával.

-         Te meg hova mész? – kérdeztem meglepve.

-         Meccsre! – válaszolta. – De már egy hete mondtam.

-         Bocsi elfelejtettem!

-         Nem gond! – mosolygott.

-         Na fiúk keljetek fel! – utasítottam mindenkit.

-         Mégis hova megyünk? – kérdezte Siwon.

-         Szurkolni Szandrának! – válaszoltam.

-         Indulhatunk! – ugrott fel Hyukie.

Összeszedtük magunkat, majd elindultunk a meccsre. Az egész mérkőzést végig kiabáltuk. Szegény barátosnémnak biztos égett a feje miattunk, de minket nem érdekelt senki. Kb. még 5 perc lehetett vissza a meccsből, amikor Szandrát fellökték. Nagyon megijedtünk, mert nem tudott felállni, és csak a bokáját fogta. Gyorsan odarohant hozzá az orvos, és levitték a pályáról. Alig vártam, hogy vége legyen a meccsnek, és odamehessek hozzá. A lefújás után már rohantam is. A sportorvos azt az utasítást adta, hogy minél előbb vigyük be Szandrát a kórházba. Így is tettünk. Kint kellett várakoznunk a folyosón.

-         Minden rendben lesz! – szorította meg a kezem Wookie.

-         Remélem! – sóhajtottam.

-         Mikor mond már valaki valamit? – fakadt ki Hyukie.

-         Nyugodj meg! – nyugtatgatta Teuk.

Közel 2 óra várakozás után kijött az orvos, és közölte velünk, hogy Szandra bokája kificamodott, és be kellett gipszelni. Ezután kitolták Szandrát, és indulhattunk haza. Amikor hazaértünk, Hyukie kiugrott az autóból, ölbe kapta a barátnőmet, és bevitte a házba. Ezután elbúcsúztam tőlük, és én is bementem a házba.

-         Többet ilyet ne csinálj! Tudod, hogy megijedtem? – ültem mellé.

-         Ne haragudj!

-         Tudod, hogy nem haragszom, csak nagyon megijedtem! – öleltem meg.

-         Tudom! – mosolygott.

-         Kérsz fagyit? – álltam fel.

-         Igen kérek!

-         Hyukie tudod, hogy aggódott érted? – huppantam le barátnőm mellé.

-         Tényleg? – kerekedtek ki a szemei.

-         Ahham! – bólogattam. – Tuti bejössz neki! Itt még lesz valami!

-         Nem lesz semmi!

-         Persze! – dugtam ki a nyelvem.

-         Ha most tudnék járni, biztos fenéken billentenélek!

Miután megettük a fagyit, mindketten lefeküdtünk aludni, mivel hosszú volt ez a nap.

Ryeowook szemszöge:

A baleset utáni napon eldöntöttük, hogy meglátogatjuk a lányokat. Meglepetésünkre Henry és Zhoumi is tiszteletét tette nálunk, így ők is velünk tartottak.

Vettünk nekik virágot és csokit.

Andi nyitott ajtót nekünk. Amint meglátott a nyakamba ugrott és össze-vissza puszilt.

-         Hiányoztál! – csókoltam meg.

-         Te is nekem!

Bementünk a házba, átadtuk az ajándékot, majd leültünk a nappaliba.

-         Lányok! Bemutatom nektek Henry-t és Zhoumi-t! – állt fel Teuk. – Ők pedig Andi, és a kis gipszes Szandra.

-         Haha! – szólalt meg Szandra.

Kis idő után mindenki kisebb csoportokban kezdett el beszélgetni. Andit nem láttam sehol, pár perccel később megláttam a konyhában, amint Zhoumi-val beszélget. Láthatóan nagyon el voltak foglalva egymással, és jól érezték magukat. Éreztem, hogy elönt a féltékenység. Mérgesen huppantam le a kanapéra.

-         Neked meg mi a bajod? – kérdezte Hyukie.

-         Semmi! – vágtam oda.

-         Wookie minden rendben? – érdeklődött Szandra.

-         Nem nincs!

-         Jól van na! Nem kell megenni!

-         Ne haragudj, csak mérges vagyok!

-         De mégis miért?

-         Mert Andi nem foglalkozik velem! Kint beszélget Zhoumi-val! Láthatóan nagyon jól elvannak! – fakadtam ki.

-         Te féltékeny vagy? – kérdezték egyszerre.

-         Nem! Dehogy! – mondtam, bár tudtam, hogy igazuk van.

-         Menj és beszélj vele! – utasított Szandra.

-         Rendben!

Felálltam, majd odasiettem Andihoz.

-         Beszélhetnénk? – kérdeztem kissé ingerülten.

-         Persze, de mi a baj?

-         Mit beszéltetek Zhoumi-val?

-         Csak ismerkedtünk!

-         Láthatóan nagyon jól ment az ismerkedés!

-         Te most féltékeny vagy? – kérdezte.

-         És ha igen?

-         Olyan édes vagy!

-         Nem, nem vagyok az!

-         Wookie! Én téged szeretlek! Zhoumi-val csak beszélgettünk! Sőt még rólad is szó esett!

-         Mi?

-         Az, hogy mennyire szeretlek!

-         Tényleg?

-         Igen! Úgyhogy nincs okod féltékenynek lenni!

-         Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém!

-         Szeretlek! – mondta, majd megcsókolt.

-         Én is szeretlek! – válaszoltam, majd visszacsókoltam.

Azt hiszem tényleg nincs okom a féltékenykedésre, mert nekem van a világon a legjobb barátnőm.

Visszamentünk Zhoumi-hoz, bocsánatot kértem a viselkedésemért, majd folytattuk tovább a beszélgetést.