Az igaz szerelem mindent legyőz!

Hallgasd!

Megtörve ülsz közös házatok kanapéján. Egy hete, hogy elment. De te még ki sem mozdultál a házból. Barátaid már többször kerestek, de egy üzenetre sem válaszoltál. Nem akartál senkivel sem beszélni, csak vele, de ő elment. Örökre.

A házban minden csak rá emlékeztetett. Mindenhol édes illatát érezted. Ahogy ültél, eszedbe jutott a veszekedés, és könnyeid potyogni kezdtek.

-         Miért kell nekünk állandóan veszekedni? – ugrott fel a kanapéról Hae.

-         Mert te sosem figyelsz rám! – fakadtál ki.

-         Ez nem igaz! – emelte fel hangját.

-         De igen az! Mikor voltunk utoljára kettesben?

-         Én… én nem tudom! – hajtotta le a fejét.

-         Na látod!

-         De szívem! Rengeteg a munka! Minden nap felvétel, próba.

-         Én ezzel tisztában vagyok! És nem is erről van szó!

-         Akkor mégis miről?

-         Arról, hogy ha vége a munkának, nem hazajössz, hanem még elmész ide-oda! Ennyit érek neked?

-         Nem! Mindennél többet érsz!

-         Akkor miért nem mutatod ki? Nem szeretsz igazán! Elegem van, hogy semmibe veszel! Elegem van, hogy nem szeretsz, és csak játszadozol velem! Elegem van! – fakadtál ki.

-         Tudod mit? Nekem is elegem van belőled! És abból is, hogy folyamatosan nyavalyogsz! Úgy csinálsz, mintha te jobban odafigyelnél rám! Sosem kérdezted meg mi van velem! Mindig csak magaddal foglalkozol, és a saját érzéseiddel! Az én érzéseim miért nem számítanak? Azt hittem te más vagy! Azt hittem te szívből szeretsz, de látom tévedtem! Te is csak azért vagy velem, mert idol vagyok! – utolsó szavai, úgy érintettek, mintha tőrt döftek volna szívedbe.

-         Hogy mondhatsz ilyet? Minek nézel te engem?- kezdtek el potyogni a könnyeid. – Ezt nem gondoltam volna rólad!

-         Ebből is látszik, hogy nem ismersz igazán! Undorodom tőled!

-         Tűnj el innen! – kiabáltad zokogva.

-         Megyek is! – kapta fel kabátját. – Örökre eltűnök az életedből! – csapta be az ajtót.

-         Gyűlöllek! – ütötted az ajtót, majd lerogytál a földre. – Gyűlöllek Lee Donghae! – zokogtál.

Hallgasd!

Egyre jobban fáj a hiánya. Már megbántál mindent, amit mondtál. Képes lettél volna bármire, csak hogy őt visszakapd.

Pár perc múlva zajt hallottál az utcáról, de nem igazán érdekelt. De egyre jobban kezdett erősödni, és ekkor eszméltél fel, hogy ez az egyik kedvenc dalod. Kirohantál az erkélyre, és megláttad őt, életed szerelmét, és a csapat többi tagját, ahogy az utca közepén álltak. Körülöttük az utcán pedig rengeteg járókelő kíváncsiskodott. Szerelmed szemedbe nézett, majd énekelni kezdett.

„ – Nincs szükségem senki másra, csak rád. Ha még egyszer is megkérdezed, csak rád. – szavai hallatán szemed könnybe lábadt. Folyamatosan a szemedbe nézett, csak rád figyelt. Látszott rajta mennyire bánja a történteket. Szíved hevesen zakatolt, hiszen ilyenben még sohasem volt részed. – Téged választottalak, és nem bántam meg! – kiáltotta Leeteuk részét, amin elnevetted magad. De ezután következett csak a hihetetlen rész. A refrén alatt szájába vett egy szál vörös rózsát, majd elindult az erkély felé, és elkezdett felmászni. Amikor felért, átadta a rózsát, majd belekezdett mondókájába. – Én egy idióta vagyok! Nagyon sajnálom! Én mindennél jobban szeretlek! Te vagy nekem a legfontosabb! Többet nem teszek ilyet, csak kérlek, bocsáss meg nekem! Én nem akartam ezt! Azt akarom, hogy boldog légy velem! Veled akarok megöregedni! Veled akarom leélni az életem! – szavaira ismét sírni kezdtél. – Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte.

Mélyen a szemébe néztél, és csak ennyit mondtál: - Nincs szükségem senki másra, csak rád! – Hae elmosolyodott, majd gyengéden megcsókolt. Végre újra érezted édes ajkai ízét. Erre vágytál mindennél jobban.

Az este további részében nem engedtétek el egymást. Épp az ágyat készítetted elő az alváshoz, amikor Hae a hátad mögé lépett, átkarolta derekadat, majd gyengéden a nyakadba csókolt.

- Kívánlak! – lihegte füledbe. Forró leheletétől kirázott a hideg, bőröd borsózni kezdett. Megfordultál, majd megcsókoltad. Hae felkapott az ölébe, és gyengéden az ágyra fektetett. Levette rólad a pólódat, majd melltartódat is, de közben folyamatosan csókolta nyakadat. Ráült csípődre, majd melleidet kezdte kényeztetni ajkaival. Nem bírtad tovább, megszabadítottad pólójától, ellökted az ágyon, és most te ültél csípőjére. Nyakát puha puszikkal lepted el. Nyakáról kulcscsontjára tértél, majd a mellkasa következett. Kicsit eljátszadoztál a mellbimbóival, ezután végigcsókoltad a hasát. Kis idő múlva visszatértél ajkaihoz, közben becsúsztattad kezed bokszerébe, és ujjaidat gyengéden végighúztad péniszén, amitől halkan felnyögött. Kihúztad kezed, és az övével kezdtél el babrálni, majd kigomboltad nadrágját és megszabadítottad tőle. A bokszerét is le akartad húzni, de egy hirtelen mozdulattal átfordított, így te kerültél ismét alulra. Megszabadított a nadrágodtól, majd a keze felfedezőútra indult. Végigcirógatta oldalad, majd megérezted ujjait bugyidban, amitől még jobban beindultál. Majd lassan körözgetni kezdett csiklód körül. Hirtelen egyik ujjával beléd hatolt, kis idő múlva pedig már két ujjal izgatott tovább. Végigcsókolt hasadon, majd egyre lejjebb kezdett csókolgatni. Hirtelen mozdulattal lerántotta rólad a bugyid, majd a szájával izgatott ott, ahol az előbb még ujjai játszadoztak. – Ne kính..ohzzz…továbbhh!! – lihegted. Ekkor Donghae föléd hajolt, és egy gyengéd mozdulattal már beléd is hatolt. Lassan mozgott benned, ezzel is húzva az agyad. - Gyorsabban!! – ziháltad.

Donghae engedelmeskedett, és gyorsított a tempón. Elérte leggyengébb pontodat, amitől egyre gyorsabban vetted a levegőt. Már nem sok kellett, hogy elérjen titeket az orgazmus. Pár lökéssel később testetek megremegett, és szinte egyszerre élveztetek el. Fáradtan borult rád. Pár percig csak hallgattátok egymás lélegzetvételét. Kis idő elteltével Donghae kiegyenesedett és a szemedbe nézett. – Ugye tudod, hogy amiket mondtam, az mind igaz, és soha, de soha nem lennék képes téged megbántani!

- Igen tudom! – mosolyodtál el.

- Szeretlek! – csókolt meg.

- Én mindennél jobban szeretlek!

- Ne veszekedjünk többet jó? – nézett rád gyönyörű barna szemeivel.

- Soha többet!

Leszállt rólad, és betakart mindkettőtüket. Mellkasára hajtottad a fejed, és hallgattad szíve dobogását. Majd mindketten mély álomba merültetek.