2. fejezet

Ryeowook szemszöge:

Reggel az ébresztő óra zajára ébredtem. Yesung egy laza mozdulattal lelökte az éjjeliszekrényről, hogy ne csörögjön tovább, majd átfordult a másik oldalára, és nyugodtan aludt tovább. Én már sajnos nem tudtam visszaaludni. Felkeltem, felöltöztem, majd lementem a konyhába, hogy elkészítsem a reggelit. Megcsináltam szinte mindent, még az asztalt is megterítettem, de még senki sem kelt fel. Még Teuk sem, pedig mindig ő az első, aki felébred. Eldöntöttem, hogy majd én felébresztek mindenkit. Az első szoba, ahova menetem az Teuk és Kangin szobája. Lassan benyitottam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ráugrottam Teuk ágyára.

-         Ébresztőőőőőő leader!!!! – ugráltam az ágyán.

-         Wookie csak még 5 percet kérek! – fúrta arcát a párnába.

-         Nem lehet! Fel kell kelni!! – ugráltam tovább.

-         De én nem akaroooook! – nyavalygott tovább, de engem nem érdekelt, tovább ugráltam.

-         Wookie hagyjál minket aludni! – ült fel az ágyán Kangin, majd egy kis idő múlva egy párnát éreztem meg arcomba.

-         Te akartad Kangin! – ugrottam át az ágyára, majd megfogtam egy párnát, és elkezdtem ütni. Így utólag belegondolva rossz ötlet volt, mert Kangin egy laza mozdulattal lerántott az ágyra, és elkezdett püfölni a párnájával. Kis idő múlva Teuk is csatlakozott hozzá, így már ketten ütöttek.

-         E..elég már! Hagyjatok!!

Pár perc múlva abba is hagytuk a reggeli „játékunkat”. Elindultam tovább, hogy felkeltsek mindenkit. Fél órával később már mindenki az étkezőben ült, és bőszen reggelizett.

Reggeli után egyből a céghez mentünk. Szerencsére ma csak táncpróba lesz. Hosszú és fárasztó volt a táncpróba. De szerencsére 2-kor már az utcán sétáltunk. Senkinek nem volt kedve hazamenni, így eldöntöttük, hogy elmegyünk sétálni.

-         Nincs kedvetek enni egy fagyit? – szólalt meg Hyukie.

-         Nekem van! – válaszoltam.

-         Láttok valahol egy fagyizót? – nézett körbe Hyukie.

-         Ott van egy! – indultam meg. – Versenyezzünk ki ér oda előbb! – kezdtem el szaladni. – Aki utoljára ér oda, az fizet! – kiabáltam hátra futás közben.

Annyira figyeltem hátra Hyukie-ra, hogy nem vettem észre az előttem lévőket. Egyszer csak nekiütköztem valakinek. Egy lány volt az. A kezében lévő könyvek szanaszét repültek a járdán. Lenéztem a lányra, láttam, hogy felhorzsolta a kezét. Ezt ő is észrevette, majd rám nézett.

Andi szemszöge:

Amikor felnéztem, alig hittem a szememnek. Az, aki fellökött nem más volt, mint Kim Ryeowook, a Super Junior egyik tagja. Nagyon szeretem a Super Junior-t. Az egyik kedvenc koreai bandám. És most az egyik kedvenc énekesem lök fel az utcán. Remélem ez nem csak álom. Összeszedtem magam, majd megpróbáltam felállni.

-         Jól vagy? – nyújtotta felém a kezét, majd felsegített a földről.

-         Fogjuk rá! – erőltettem mosolyt az arcomra.

-         Ne haragudj! Nem akartalak fellökni!

-         Semmi baj!

-         Minden rendben van? – jöttek oda a többiek is.

-         Igen! – válaszoltam.

-         Nem nincs! – szólalt meg Wookie. – Hiszen vérzik a kezed!

-         Nem számít! Majd otthon bekötöm!

-         De igenis számít! El kell mennünk a korházba! – aggodalmaskodott.

-         Tényleg nem nagy dolog csak egy kis horzsolás!

-         Akkor csak annyit engedj meg, hogy hazakísérjünk! – szólt közbe Sungmin. – Így nem tudod hazavinni ezt a sok könyvet! – nézett körbe.

-         Rendben! – mosolyogtam.

-         Milyen modortalanok vagyunk! Még be sem mutatkoztunk! – szólalt meg Teuk.

-         Nem szükséges! Ismerlek titeket! – mindegyik fiú elmosolyodott.

-         És téged hogy hívnak? – mosolygott Teuk.

-         Andi.

Összeszedtük a könyveimet a földről, és elindultunk haza. Természetesen nem engedték, hogy én cipeljem a könyveket. El sem hiszem, hogy ez velem történik. Azt hittem, hogy ez egy borzalmas nap lesz, de kezd egyre jobb lenni.