Megtörve ülsz közös házatok
kanapéján. Egy hete, hogy elment. De te még ki sem mozdultál a házból. Barátaid
már többször kerestek, de egy üzenetre sem válaszoltál. Nem akartál senkivel
sem beszélni, csak vele, de ő elment. Örökre.
A házban minden csak rá
emlékeztetett. Mindenhol édes illatát érezted. Ahogy ültél, eszedbe jutott a
veszekedés, és könnyeid potyogni kezdtek.
-
Miért kell nekünk állandóan veszekedni? – ugrott fel a
kanapéról Hae.
-
Mert te sosem figyelsz rám! – fakadtál ki.
-
Ez nem igaz! – emelte fel hangját.
-
De igen az! Mikor voltunk utoljára kettesben?
-
Én… én nem tudom! – hajtotta le a fejét.
-
Na látod!
-
De szívem! Rengeteg a munka! Minden nap felvétel,
próba.
-
Én ezzel tisztában vagyok! És nem is erről van szó!
-
Akkor mégis miről?
-
Arról, hogy ha vége a munkának, nem hazajössz, hanem
még elmész ide-oda! Ennyit érek neked?
-
Nem! Mindennél többet érsz!
-
Akkor miért nem mutatod ki? Nem szeretsz igazán! Elegem
van, hogy semmibe veszel! Elegem van, hogy nem szeretsz, és csak játszadozol
velem! Elegem van! – fakadtál ki.
-
Tudod mit? Nekem is elegem van belőled! És abból is,
hogy folyamatosan nyavalyogsz! Úgy csinálsz, mintha te jobban odafigyelnél rám!
Sosem kérdezted meg mi van velem! Mindig csak magaddal foglalkozol, és a saját
érzéseiddel! Az én érzéseim miért nem számítanak? Azt hittem te más vagy! Azt
hittem te szívből szeretsz, de látom tévedtem! Te is csak azért vagy velem,
mert idol vagyok! – utolsó szavai, úgy érintettek, mintha tőrt döftek volna
szívedbe.
-
Hogy mondhatsz ilyet? Minek nézel te engem?- kezdtek
el potyogni a könnyeid. – Ezt nem gondoltam volna rólad!
-
Ebből is látszik, hogy nem ismersz igazán! Undorodom
tőled!
-
Tűnj el innen! – kiabáltad zokogva.
-
Megyek is! – kapta fel kabátját. – Örökre eltűnök az
életedből! – csapta be az ajtót.
-
Gyűlöllek! – ütötted az ajtót, majd lerogytál a
földre. – Gyűlöllek Lee Donghae! – zokogtál.
Egyre jobban fáj a hiánya.
Már megbántál mindent, amit mondtál. Képes lettél volna bármire, csak hogy őt
visszakapd.
Pár perc múlva zajt hallottál
az utcáról, de nem igazán érdekelt. De egyre jobban kezdett erősödni, és ekkor
eszméltél fel, hogy ez az egyik kedvenc dalod. Kirohantál az erkélyre, és
megláttad őt, életed szerelmét, és a csapat többi tagját, ahogy az utca közepén
álltak. Körülöttük az utcán pedig rengeteg járókelő kíváncsiskodott. Szerelmed
szemedbe nézett, majd énekelni kezdett.
„ – Nincs szükségem senki
másra, csak rád. Ha még egyszer is megkérdezed, csak rád. – szavai hallatán
szemed könnybe lábadt. Folyamatosan a szemedbe nézett, csak rád figyelt. Látszott
rajta mennyire bánja a történteket. Szíved hevesen zakatolt, hiszen ilyenben
még sohasem volt részed. – Téged választottalak, és nem bántam meg! – kiáltotta
Leeteuk részét, amin elnevetted magad. De ezután következett csak a hihetetlen
rész. A refrén alatt szájába vett egy szál vörös rózsát, majd elindult az
erkély felé, és elkezdett felmászni. Amikor felért, átadta a rózsát, majd
belekezdett mondókájába. – Én egy idióta vagyok! Nagyon sajnálom! Én mindennél
jobban szeretlek! Te vagy nekem a legfontosabb! Többet nem teszek ilyet, csak
kérlek, bocsáss meg nekem! Én nem akartam ezt! Azt akarom, hogy boldog légy
velem! Veled akarok megöregedni! Veled akarom leélni az életem! – szavaira ismét
sírni kezdtél. – Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte.
Mélyen a szemébe néztél, és
csak ennyit mondtál: - Nincs szükségem senki másra, csak rád! – Hae elmosolyodott,
majd gyengéden megcsókolt. Végre újra érezted édes ajkai ízét. Erre vágytál
mindennél jobban.
Az este további részében nem
engedtétek el egymást. Épp az ágyat készítetted elő az alváshoz, amikor Hae a
hátad mögé lépett, átkarolta derekadat, majd gyengéden a nyakadba csókolt.
- Kívánlak! – lihegte füledbe. Forró leheletétől kirázott
a hideg, bőröd borsózni kezdett. Megfordultál, majd megcsókoltad. Hae felkapott
az ölébe, és gyengéden az ágyra fektetett. Levette rólad a pólódat, majd
melltartódat is, de közben folyamatosan csókolta nyakadat. Ráült csípődre, majd
melleidet kezdte kényeztetni ajkaival. Nem bírtad tovább, megszabadítottad
pólójától, ellökted az ágyon, és most te ültél csípőjére. Nyakát puha puszikkal
lepted el. Nyakáról kulcscsontjára tértél, majd a mellkasa következett.
Kicsit eljátszadoztál a mellbimbóival, ezután végigcsókoltad a hasát. Kis idő
múlva visszatértél ajkaihoz, közben becsúsztattad kezed bokszerébe, és ujjaidat
gyengéden végighúztad péniszén, amitől halkan felnyögött. Kihúztad kezed, és az
övével kezdtél el babrálni, majd kigomboltad nadrágját és megszabadítottad
tőle. A bokszerét is le akartad húzni, de egy hirtelen mozdulattal átfordított,
így te kerültél ismét alulra. Megszabadított a nadrágodtól, majd a keze
felfedezőútra indult. Végigcirógatta oldalad, majd megérezted ujjait bugyidban,
amitől még jobban beindultál. Majd lassan körözgetni kezdett csiklód körül.
Hirtelen egyik ujjával beléd hatolt, kis idő múlva pedig már két ujjal izgatott
tovább. Végigcsókolt hasadon, majd egyre lejjebb kezdett csókolgatni. Hirtelen
mozdulattal lerántotta rólad a bugyid, majd a szájával izgatott ott, ahol az
előbb még ujjai játszadoztak. – Ne
kính..ohzzz…továbbhh!! – lihegted. Ekkor Donghae föléd hajolt, és egy gyengéd
mozdulattal már beléd is hatolt. Lassan mozgott benned, ezzel is húzva az agyad.
Donghae engedelmeskedett, és gyorsított a tempón.
Elérte leggyengébb pontodat, amitől egyre gyorsabban vetted a levegőt. Már nem
sok kellett, hogy elérjen titeket az orgazmus. Pár lökéssel később testetek
megremegett, és szinte egyszerre élveztetek el. Fáradtan borult rád. Pár percig
csak hallgattátok egymás lélegzetvételét. Kis idő elteltével Donghae
kiegyenesedett és a szemedbe nézett. – Ugye tudod, hogy amiket mondtam, az mind
igaz, és soha, de soha nem lennék képes téged megbántani!
- Igen tudom! – mosolyodtál el.
- Szeretlek! – csókolt meg.
- Én mindennél jobban szeretlek!
- Ne veszekedjünk többet jó? – nézett rád gyönyörű
barna szemeivel.
- Soha többet!
Leszállt rólad, és betakart
mindkettőtüket. Mellkasára hajtottad a fejed, és hallgattad szíve dobogását.
Majd mindketten mély álomba merültetek.
